rét-testem füveket
ringat az ágyon
szöcskék buknak alá
szakadék szálon
a széna illat szétterül,
ahogy a Hold titokban
az égre felkerül
(melledre bújok, míg
bennem elmerülsz)
nézem a falba nem zárható
sarkokat
mélybe tűnt, újraszült spirál-
galaxisokat
hajamhoz próbálok ezüst
pókfonalakat
(testemen kezed olvaszt
gleccser folyamokat)
megrészegült szél száll
pillangó szárnyon
felfűzött könny-gyöngyök
ökörnyál-szálon:
ékek bőrszövet
rám égett ruhámon
(vagy belém írt valóság
szívverés álom)
DNS-einkbe bevackolt
a pillanat
véremmel etetem
a spermium szavakat
mélyemben már osztódik
a tőled jött gondolat
(vállamon ringatom
szívritmus csókodat)
- 11. 27-29.
