istenfélő gótika közé rejtett

felhőtörő-karcsú

csipkeházak emelnek

oda hol lábunk

lábujjhegyen lépked

hirtelenősz gyermekutca

siklik beékelve

a macskakövek szürke erdejébe

a múlt emlékeivel beoltott

reneszánsz

fáradhatatlan borostyánként

fut fel

az eltévedt inkvizíció

félelemtörvényeire

gobelinbe szőtt sorsok

túlélt vízpróbaként

versenyt úsznak

a szikrázó szeptemberi

ég pajkos pamacsaival

(2003. szeptember 1).