Szilánkokra szakadt szerelem-szálkák ,

sarjú sejtek osztódnak

pórusaid gyöngytavaiban.

Áradó terek esnek szét részecskéikre

az anyag kő hasú,

vak vasú csikordulásában.

Gyűjtsd össze a káosz embermolekuláit,

a béke gyűrűi tulipánkehelyben mossák

az örök-öreg újláng magzatmázát

*

A megfogant új tavasz

szárnyra kapva lengeti kékjét

az áprilisi égen.

Verőfény-illat táncol

kócos-arany keretű szemeden.

Nézel,

és a tűzmadár belemeíitkezik

a kavargó ragyogásba.

Tekinteted simít végig

testem ezerszer bejárt

útjain.

Selyem füvekké válnak

izgatott pelyheim,

pórusaimon előbújnak

briliánssá vált

idegsejtjeim.

Sugarakon siklik

az időt nem ismerő évmilliós

pillanat.

Hallgatásunk vajúdásban

világra jön a szóban megsemmisülő

gondolat.

2004. április