Eljött az idő – utolsó pillanat.

Maroknyi gulya néz farkasszemet

a megfáradt nap vulkán-vörös tűzgömbjébe

a világ tetején.

Lesz-e majd Új Fény? - kérdi Selyem Árnyék.

Lesz-e még Illatos Alkony? – kérdi Esti Pára.

Hajt-e ki Új Fű? – kérdi Csavargó Csorda.

*

Elvarázsolt királyfi

béka jelmezében,

Te adj egy ébresztő,

rontás-rontó,

átok-bontó csókot

a gyermek-felelőtlen

emberiségnek.

*

Aquarius parányi sejtjei,

a gyémántfényű harmatok

hallgatag bíráink.

Mené tékel ufárszin.

Száműzetés –

az utolsó korty utáni szomjúságba.

Ki ment meg minket önmagunktól?

*

Asszonyszirmú Írisz,

borítsd be önfojtó fajtámat

ősbölcső melegeddel,

ha a Főnix már nem lel tüzet

újabb életéhez.

*

A lét és a nem lét határán

szellemlények kócsagküldöttei

szitálnak káprázat-kristályokat

szárnyaikkal.

Megállít-e bennünket

egy védőkorlát

vagy sorsunk

a vak-semmibe hullás?

*

Eljött a pillanat,

amikor a zúgók porrá őrlik

a tonnás szirteket,

amikor a hegyek kövei párává törik

a vizeket,

amikor lángtalan tüzek fosztják le

a zöld levelet,

amikor egy kopár ág dob

lehelet-mentőkötelet,

amikor a haldoklótól haldoklónak

nem jut köteles tisztelet.

*

roppant a pillanat:

kopár ágon nyíló,

magányos hullócsillag

ajándék virradat

*

Emlékszel-e?

valaha te és én voltunk a rét

együtt ringattuk ezer selyem füvét

mi a halászó vaddisznó

figyelem-feszült szeme

és szájában a zsákmányhal

fátyol-tekintete

egy csiranövény páncél-lágy feje

a tél végi hó üveg jege felett

a leveli békák sásleveleken

és mi a sás lándzsás levele

a fejfájós nap alkonytüze

túl a hegyeken

és holnapígérete

fagy-komor reggelen

a kristályharmat cseppjében

rejlő kortynyi üzenet

és mi a mindenségben

egy kromoszóma csepp

Régi-új arcodat felismered-e?

Eljön a perc, mikor szembenéz veled.

Szeresd, ez a legtöbb,

mit önmagadért tehetsz.

(2000)