A  jóga nagyon sok betegség tüneteiben hozhat javulást, csökkentve a panaszokat, javítva a légzést és az általános kondíciót is, persze.

A Halászana, szanszkrit nevén Matsyasana tipikusan az a testtartás, amely az ebben a betegségben szenvedőknek különösen jót tesz. (Természetesen, ezen kívül még számos más baj esetében is hasznos, hogy mást ne mondjak, hat a pajzsmirigyre, a nyak szerveire, javítja a fej vérellátást...)

Egy szőnyegre fekszünk, zárt lábbal, karok a test mellett, tenyérrel lefelé, a tenyereket a mutatóujj vonaláig a csípő alá csúsztatjuk.

Mellkasunkat úgy emeljük fel egy szép ívben, hogy az alkarunkra támaszkodunk. Fejünket hátrahajtjuk de anélkül, hogy rátámaszkodnánk, csak a fejbúbbal érintjük a talajt. A testsúly csak a medencén és az alkaron van. A lábak végig nyújtottak

Kezdetben öt másodpercig tarjuk ki a pózt, folyamatos lélegzés mellett, saját természetes ritmusban. A gyakorlottak akár 60 másodpercig is elmehetnek. Végül igen-igen lassan visszafekszünk a talajra, és még kétszer megismételjük a gyakorlatot.

Lehetőleg a Gyertya és az Ekepóz után végezzék a Halászanát.

Az úgynevezett Mellkastágító-ászana – szanszkrit neve Parsvottanasana -, ahogy a nevében is benne van, fejleszti a mellkast, tágítja a tüdőt. Ezen túl jótékonyan hat a váll és a hát felső részének fájdalmaira, ellazítja a csuklyásizmot és az egész testet, hasizom-erősítő hatása miatt jó tartásjavító.

Kisterpeszben, egyenesen állunk, a karokat egyenes könyökkel mellső középtartásba hozzuk és a tenyereket így összenyomjuk.

Lendületes mozdulattal, szétnyitva felemeljük és hátravisszük (hátrakörzés) a karokat, a lapockákat zárjuk, az ujjakat összekulcsolva összezárjuk a kezeket.

Hátrahajlunk, a fejet is hátrahajtjuk, amennyire csak sikerül, a medencét előre toljuk. Néhány másodpercig kitartjuk a gyakorlatot, folyamatosan lélegezve.

Igen nagyon lassan felemelkedünk, előrehajlunk, a fejet előre ejtjük, és szinte magától előrehajlik a két összekulcsolt kar is. Öt-tíz másodpercig ebben a helyzetben maradunk, miközben a fejünket a térdeinkhez közelítjük.

Nagyon lassan felegyenesedünk, és még kétszer megismételjük az ászanát.

A szemünket ne csukjuk be, mert elveszítjük az egyensúlyunkat.