Az olasz tésztáknak és feltétjeiknek nincsen kőbevésett szabályai, éppen ezért szabadjára engedjük képzeletünket, amikor az éves befőzés utolsó aktusát, a sugo-eltétet hajtjuk végre. Tovább bővítettük szigorúan csak zöldséges mártásaink tárházát: az eddig összcsaládilag bevált paradicsomos, kápiás, sárgarépás "arrabiato" mellett most kipróbáltuk, milyen lenne, ha az eddigi összetevőkhöz még hozzátennénk az egyik lábosban cukkinit, míg a másikban padlizsánt. Úgy intéztük, hogy e különlegességekből legyen azon a hét végén az ebédünk, szombaton az egyikből, vasárnap a másikból. Mitagadás, az "eredeti" Ritaluc recept sem kutya, jól sikerült a vegyítés az idén is (egészen rendkívüli befőző paradicsomot kaptunk, ami marad, beittuk fűszeres ivólé gyanánt), de most az új verziók lesznek, legalábbis kettőnknél, egyelőre az új kedvencek.

És majdnem elfelejtettem: az egyik ebédnél eszembe jutott, hogy kipróbálhattunk volna még egy újabb ízt. De ez már jövőre marad. Addig nem áruljuk el...