Az emberek érzékenysége különböző, ugynaz a dolog mindenkit másképpen érinthet. Megjegyzéseket, vitákat, lenézést, tragikus eseményeket egyéni módon fognak fel. Az érzékenység foka nem mindig felel meg a valóságnak. Rolf Sellin, a stockholmi Highly Sensitive Persons Institute alapítója és a témába vágó best-seller szerzője. Könyvében, amelynek címe Az érzékenyeknek eggyel több lépcsőfok jut, leírja, hogy milyen módszert talált ki ezeknek a sebeknek a gyógyítására és felismerésére, anélkül, hogy lebecsülné azokat.

Sellinnel a la Repubblica készített interjút.

-Könyvében leírja, hogy néha találkozunk olyan személlyel, aki megbántott valamikor bennünket és tudjuk, hogy ez alkalommal is ezt teszi. Miért?

-Általában ez nem szándékosan történik, mégis gyakran előfordul. Akik közel vannak hozzánk, mélyebben megbánthatnak bennünket, mégis velük maradunk. Semmi sem tartja jobban össze az embereket, mint a konfliktusok. Sőt, a kapcsolat erősebbé válik. Ez gyakran megtörténik családon belül, vagy közeli barátok között is. Van még egy érdekes oldala a dolognak: ha szeretünk valakit, nehezen hisszük el, hogy az illető megbánthat bennünket, ezért nem hagyjuk el, ha meg is támad minket. Van azonban ennek egy határa. Ilyen esetben kapcsolatban maradunk az illetővel és egyfajta függőség alakul ki.

-Fontos lehet a fájdalom megosztása?

-Néha nincs értelme. Ez is kiválthat nem tetsző reakciókat, amelyek bántóak. Ha eláruljuk fájdalmunkat, ezzel kitárulkozunk, megmutatjuk gyenge pontjainkat. Nem szabad elfelejteni, hogy a természetben mindig a gyengéket támadják meg és nem fordítva. A fiúkat kiskoruktól fogva arra tanítják, hogy rejtsék el szenvedésüket. Megosztani a fájdalmat csak azokkal szabad, akikben bízunk, de még ilyen esetekben is lehetnek problémák. A fájdalmaunkat ne osszuk meg mindenkivel, de mi magunk nézzünk szembe vele, csak így lehetünk túl rajta.

-Vannak, akik nem beszélnek, báezárkóznak, amikor szenvednek.

-Szerintem hasznos beszélni, nem kell az örökös áldozat szerepében tetszelegni, mert ördögi körbe kerülhet. Ilyen esetben egy jóbarát segíthet.

-Hogyan lehet szembenézni a helyzettel és korlátozni a fájdalmat?

-Van, amikor a fájdalom átjárja az egész életünket. Ilyenkor hasznos lehet, ha az ember feltesz magának néhány kérdést. Jó megérteni, hogy életünk melyik részét érinti. Egy hivatali összeszólalkozás után például hasznos felmérni, hogy kik állnak mellettünk. Vagy hogy a család, a barátok mellettünk állnak-e. Figyelmünk elterelésére gondolhatunk életünk kellemes pillanataira, olvashatunk, sétálhatunk. És ha csak egy kicsit is megnyugszunk, higgadtabban átgondolhatjuk, hogy mi történt.

-Miért fontos megbocsátani annak, aki megbántott bennünket?

-Mert enélkül teher marad rajtunk.

-Önmagunknak is nehéz megbocsátani.

-Néha nem könnyű, de sikerülhet. Megvannak a módjai. A megbocsátással új élet kezdődik, új lehetőségekkel. Ez pszichológiai és szociális jelenség. Megbocsátás nélkül az emberek közötti kapcsolatok nem juthatnának előre és a társadalom nem lenne társadalom. A béke nem lehetne stabil.

-Ön azt mondja, hogy nem kell ítélkezni.

-Nem kell ítélkezni mások felett és azt gondolni, hogy semmiség miatt szenvednek, és magunk felett sem. Az érzelmeket ápolni, gyógyítani, jó irányba terelni kell. Csak így lehet a világot őszintébb szemekkel nézni. Meg kell érteni, hogy mi bánt bennünket annyira és miért. Biztos van valami, amit elrejtve tartunk és a gyógyításhoz ezt ki kell ásni.