Legyünk kicsik vagy nagyok, a félelem rossz az életerőnknek. A gyermek fél a sötéttől, a gonosz farkastól. Ezek a félelmek szinte bele vannak programozva, míg mások, mint a kutyáktól vagy a rovaroktól való félelem lehet egy kellemetlen tapasztalat következménye. Egyes félelmek átmenetiek, mások maradandók. De tudjuk-e, hogyan működik? – teszi fel a kérdést a Huffington Post.

Mint minden érzés, a félelem is egy láncreakció, amely az egész testre kihat, de elsősorban fiziológiai és nem pszichológiai. Minden embernek az agyában van egy vészjelző, ami arra van beprogramozva, hogy felismerje a veszélyt és a túlélés érdekében  megadja rá a választ vagy optimalizálja a valószínűséget.

A félelem teljesen normális érzés minden korosztály számára, de különösen a gyermekeknél. Hogy milyen intenzíven élik át, az a fejlettségüktől és személyiségüktől függ. Ezek a félelmek túlzottak is lehetnek, elhatalmasodhatnak. Például ilyen lehet az iskolától vagy a szülőktől való eltávolodás miatt érzett félelem. A szülőnek mindenképpen foglalkoznia kell vele, meg kell tudni, mitől fél, honnan ez a félelme és biztosítani kell arról, hogy a szülők ott állnak mellette, nem fenyegetheti veszély. Ha jelentéktelen dolog okozza, együtt lehet nevetni rajta. A félelem okos magyarázattal okafogyottá válhat. Még egy fontos dolog: nevetni a félelmen együtt a megnyugtatott gyerekkel lehet, de kinevetni a gyerek félelmét, gyávának nevezni nem szabad. Az is előfordulhat, hogy a gyermek megnyugtatása közben a szülő is másképpen látja, és bevallja magának saját félelmeit is.