A Montessori-pedagógia, amelyet 1907-ben, Maria Montessori olasz doktornő dolgozott ki, eredetileg szegény gyerekek iskolai beilleszkedésének segítségét célozta. A gyermek szabadságán, értelmi és érzelmi fejlesztésén alapul.

Néhány elvét otthon is lehet alkalmazni. Erre vonatkozóan ad tanácsnak a Le Figaróban Marie Robert, a marseille-i Montessori Nemzetközi Iskola pedagógiai igazgatója.

A gyermek szobáját úgy kell berendezni, hogy az optimálisan segítse a fejlődését. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 0-3 év közöttieket se rakjuk rácsos kiságyba. Tegyünk helyette matracokat a földre, hogy veszély nélkül szabadon mozoghasson. A polcok olyan méretűek legyenek, hogy felérhessen hozzájuk akkor is, ha még csak mászni tud. Legyen a szobában neki megfelelő magasságban egy tükör, előtte ráccsal, hogy felkapaszkodva láthassa magát.

Ezek a berendezési tárgyak mozgásra ösztönzik a kis emberkét.

Kétéves korában már feladatot kaphat a konyhában is. Kézügyességét fejleszti például, ha két poharat helyezünk az asztalra. Az egyik pohár üres, a másikban lencse van. A gyereknek a lencsét kell átöntenie az egyikből a másikba.

A nagyobbakat már meg lehet bízni a narancsok kipréselésével.

Azokat, akik már többé-kevésbé tudnak egyedül enni, ne ültessük magas gyerekszékbe, inkább a méretére szabott kisasztalhoz illő kisszékbe. Mozgékonyságot, önállóságot növel a ruhák színek szerinti szétválogatása. Célszerű csak három színt használni és a felnőtt bemutatója után hagyni, hogy a gyerek maga válogasson. Nem célszerű közben magyarázni, hogy koncentrálni tudjon.

A gyereket meg kell tanítani arra is, hogyan kell megtisztítani az asztalát és összesöpörni körülötte a padlót. Akinek van kertje, az engedheti öntözni is.

A fogmosás általában hosszú vita tárgya. Kedvet lehet csinálni hozzá a kicsinek, ha külön polcot kap a fogkeféje, a fogkrémje, és egy jó illatú, színes szappan.