Sok találmányról, felfedezésről köztudott, hogy a véletlen is közrejátszott bennük a gravitációtól a C-vitaminig. Ugyanez a helyzet az ételekkel, italokkal is. A Repubblica válogatott ki néhányat a számtalan példa közül.

A panettone a legenda szerint úgy született, hogy Ludovico Morónak, Milánó urának a szakácsa elégetett valami desszertet, és mintegy kárpótlásul találta ki a karácsonyi kuglófot.

A kávéra Etiópiában egy kecskepásztor figyelt fel: észrevette, hogy állatai különösen megélénkülnek, ha egy bizonyos bokor bogyóiból esznek. Ezt elmesélte egy közeli kolostor szerzeteseinek, akik e termést megfőzték, a levét megitták és onnantól kezdve nem aludtak el a hosszú imádságok alatt.

Igaz, hogy a fagylalttölcsért 1903-ban szabadalmaztatta New York-ban egy Italo Marchioni nevű olasz, de Ernest A. Hamwi szíriai cukrásznak ugyanaz volt az ötlete és gyorsan kellett lépnie. Meglátta, hogy a szomszédja bódéjában elfogytak azok a tálkák, amelyeken a fagylaltot árusította. Hamwi segíteni akart, hirtelen összecsavarta a kezében lévő tésztalapot és abba rakták a fagylaltot. A tölcsérnek nagy sikere lett, formáját azóta is őrzi, csak a receptje lett más.

A pattogatott kukoricát egy amerikai adventista egyházhoz tartozó termálfürdő és szanatórium-tulajdonos testvérpárnak, Harvey és Will Keith Kellognak köszönhetjük. Diétára fogták pácienseiket, az ételek nem tartalmaztak fűszereket, hogy ne gerjesszék a betegek szexuális vágyait. Gyakran szerepelt a menüjükben főtt kukorica. Egy alkalommal túlfőzték és állagának javítása végett meg akarták egy kicsit pirítani. Az eredmény a cornflake lett. Olyan híres vendégeik is szívesen fogyasztották, mint a pilótanő Amelia Earhart vagy az autókirály Henry Ford. Ma a Kellog világmárka.

A chipset George Crum séf találta ki 1853-ban – mérgében, mert vendégei panaszkodtak, hogy a köretnek tálalt krumpli túl zsíros. A ropogósra sütött kis szeleteket azonban nagyon megkedvelték. Azóta nélkülözhetetlen kelléke a fogyasztói társadalomnak, a cornflakes-szel együtt…

A Worchestershire mártást John Wheeler Lea és Williams Perrins vegyészek készítették el először, Bengália brit kormányzója kérésére, aki ki akarta egészíteni receptkönyvét. Két változatot készítettek. Az első nem ízlett és félretették. Később újra megkóstolták és úgy találták, hogy mégis ehető. 1837-ben hozták kereskedelmi forgalomba, de az eredeti receptjére máig nem derült fény.

A Tatin almatorta a leghíresebb sütemény egész Franciaországban. 1899-ben a Párizstól 150 km-re lévő Lamotte-Beuvron kis szállodájában született meg, amelynek tulajdonosai a Tatin-nővérek, Stephanie és Caroline voltak. Stephanie, aki hivatásos cukrász volt, egyik este nagyon fáradt volt, és elégette az olajban és mézben sütött almákat. Hogy mentse a menthetőt, befedte egy puha tésztával és úgy rakta a sütőbe. Vendégeinek, akik finomnak találták, nem árulta el találékonyságának titkát.