Kádár Bertának és családjának eredetileg a németes hangzású Karlhoff volt a vezetékneve. Akkor változtatták meg a nagyapjáék, amikor már látszott, hogy a németek el fogják veszíteni a II. világháborút. Muszáj volt, mert már nem lehetett elviselni a gonosz, nácizó megjegyzéseket a német eredetükkel kapcsolatban. Pedig a család őseit még Mária Terézia telepítette be a török idők alatt kihalt, elsősorban nyugat Dunántúli településekre, azóta teljesen elmagyarosodtak és a XX. század második felére már csak az idősebb emberek őrizték még nyelvükben, dalaikban, táncaikban, ételeikben a magukkal hozott kultúrát. Berta ezt a kiközösítést már fel sem foghatta, hiszen a háború után tíz évvel született, 1955-ben, a legvadabb Ratkó-korszakban. A kisebb falvakban manapság összesen nincs annyi gyerek, mint ahányan az általános iskolát a nyolcadik cések befejezték 1969-ben. A negyvenkettes osztálylétszám valódi mennyiségével akkor szembesültek, amikor a huszonöt éves osztálytalálkozóra megpróbálták összeszedni az élő negyven társat - sajnos már ekkor volt két örök-igazolt hiányzójuk, egy lány és egy fiú.

Bertába szerelmes volt az egyik osztálytársa, Heincz Barnabás és Berta is viszonozta ezt az érzést, de valami megfoghatatlan, önmagának is megmagyarázhatatlan és egyben nagyon izgalmas módon, szerelmes volt egy másik osztálytársukba, Lőrintei Csabába is. Aztán a következő iskolaév Csabát a távoli Székesfehérvárra vetette, az ottani katonai szakközépiskolába felvételizett, ami óriási könnyebbség volt a szüleinek, hiszen három gyereket neveltek, a honvédség pedig mindent biztosított a diákoknak a tankönyvektől a ruházatig, az étkezéstől a szállásig és sportolási lehetőségig. A távolság pedig megoldotta a kialakulóban lévő szerelmi háromszöget is.
 
Berta és Barna otthon maradtak, a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztek. Gyakorlatilag az iskolapadból mentek az anyakönyvvezető elé, mert már úton volt a kisbabájuk. Heléna 1973 karácsonyán született,
Majd egy hét híján három év múlva az öccse, Marci. 

Berta, Barna és Csaba huszonnégy éve nem látták egymást. A rendkívüli osztályfőnöki óra után a néhány éve épített helyi Hódvár panzió különtermében gyűltek össze és nem győzték mesélni, hogy kivel mi történt. Csaba magas rangú katonatiszt, a Honvédelmi Minisztérium mérnökezredese, futott már több ízben maratoni távot és űz más sportokat is, nem iszik, nem dohányzik, remek karban van. Soha nem volt nős, egyszer volt vőlegény, de még időben rájöttek, hogy nincs elég érzelem bennük a házassághoz.

A kissé megpocakosodott Barna elbújhatott mögötte, de azért örült a barátja sikeres karrierjének. Itthon logisztikusként dolgozott, majd 1991-ben kiment Oberwartba és eladó lett egy műszaki cikkeket is forgalmazó szupermarketben, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán elsősorban a németnyelv magas szintű ismerete miatt. Jó kapcsolatokat épített ki a munkatársaival, egyikükkel és családjával, többször nyaraltak egymásnál.

Berta érettségi után négy és fél évig gyes-en volt, utána a tanács adócsoportjánál helyezkedett el és most önkéntelenül megdobbant a szíve, amikor meglátta Csabát. Nyugalomra intette magát, de nem tehetett róla, csupa izgalom volt a bensője. Míg hallgatta a férfit még az is átfutott az agyán, ha akkor másként dönt, most ennek a fess és sikeres pasinak az oldalán élhetne, akivel bejárhatta volna a fél világot. De aztán belebújt a férje ölelésébe az egymás mellett lévő támlás székeken és büszkeségtől dagadó kebellel vette elő a gyerekeiről és a családjáról készült fotókat. Boldog szeretettel mutatta az immár kész hölgy, és szépséges Helénát és a vadóc Marcit.
(Milyen érdekes, hogy Heléna is imád sportolni, ezen belül is futni, a legutóbbi városi Kihívás Napján ő is indult a fél-maratoni távon – szaladt át a gondolat az asszony agyán).
Hajnalig folyt a szó. A társaság egyik része már hazament. De még mindig ott volt a keménymag úgy tizenketten és ezen belül a Berta-Barna-Csaba trió. Utóbbit meghívta a házaspár a családi házukba, aludjon náluk a vendégszobában a szálloda helyett. Annál is inkább, mert a két férfi még este megbeszélte, hogy hajnalban kimennek a Gyöngyös patakra horgászni.

Berta a vasárnapi ebéd készítésébe bevonja Helénát is, mondván, hogy vendégük van, egy volt általános iskolai osztálytársuk, Csaba aludt nálunk, de az őrült apátok rávette és fél ötkor kimentek a kedvenc helyére horgászni. Kicsit morgott a lány, hogy tanulnia kell, még hátra van egy vizsgája, de azért beállt az anyja mellé.
Marcira nem számíthattak, bicikliedzése van egész délelőtt. Pedig Berta ki akart tenni magáért. Minden szelet húst, minden falat krumplit úgy fogott meg, lehet, hogy ez majd a Csaba szájába kerül. Nem győzte korholni magát ezekért az érzéseiért, gondolataiért, de amikor legutóbb látták egymást még gyerekek voltak, soha nem főzhetett még Csabának.

A férfiak fél tizenegy után érkeztek haza, még a déli meleg előtt és nagyon lelkesek voltak a jó fogás miatt. Már az úton kitalálták, hogy az udvaron, bográcsban készítik el a zsákmányt halászlének. Berta csak egy kicsit mérgelődött, aztán belenyugodott, mert így legalább nem kell főznie hétfőn.

Heléna és Csaba azonnal megtalálták a közös hangot és érdeklődési kört, a futást, és a férfival annyi minden történt az eltelt évek alatt, hogy akár két napig elszórakoztathatta volna történeteivel a barátait. Még az ebédnél is csak beszéltek-beszéltek.

Ha már bogrács, akkor a teraszon is terítenek. Csaba is segít, így pár percig kettesben maradnak a konyhában és Berta pezseg a férfi közelségétől.

Másnap Barna és Berta is dolgozni megy, de Heléna és az öccse otthon vannak, nyugodtan maradjon Csaba, hiszen tudják, hogy szabadságon van ezen a héten. Főzni sem kell, mert ott van a tegnapi.

Hétfő délelőtt Csaba rábeszéli Helénát, hogy kísérje el az édesanyjához, a pár kilométerre lévő Perenyébe, nem szeret egyedül autózni, a tanulás megvárja.
Visszafelé megállnak napozni egy kies erdei tisztáson, ami húsz-harminc éve is ott volt már. Csaba csak a pólóját veszi le, de a lány fehérneműre vetkőzve pimaszul szekálja szégyenlősségéért a férfit, majd felkapja a levetett pólót és tréfás kergetőzésbe kezdenek a megszerzéséért.
Kifulladva omlanak a korábban kiterített takaróra, majd elcsattan az első csók, a második és még számos.

Félév múlva Heléna egy pénteken bejelenti a családnak, hogy hétvégére vendégük lesz, Csabát hívta meg. Szülei nem értik, szó szerint leesik az álluk. De hát hogy? És miért? Ti tartjátok a kapcsolatot?

Heléna elmondja, hogy egymásba szerettek, hogy a szerelmük az osztálytalálkozó óta tart. Most meg fogja kérni a kezét a szüleitől is, mert ő már igent mondott, és ősszel együtt utaznak Brüsszelbe, ahol a NATO-hoz vezényelték a kedvesét.

Könyvem az Underground Kiadónál rendelhető meg : https://undergroundbolt.hu/termek/eletek-elorendelheto/