Szeretek adni, sokat. De gyakran csalódom, mert nem kapok vissza annyit. És kapcsolataim gyakran véget érnek, és nem úgy, ahogy szeretném.

Érzelmi függő vagyok. Ezt nehéz elfogadni és még nehezebb ezen változtatni.

Szeretem az embereket. Szeretem az eredeti embereket. Szeretek kapcsolatokat teremteni és azokat megtartani. Nagyon hűséges típus vagyok.

Az a lány vagyok, aki mindig jelen van, aki mindig kész minden energiájával segíteni.

Ha vége egy kapcsolatnak, nosztalgiám van az együtt eltöltött időkről, és nem értem, miért nem tartottak örökre. Néha akkor is lesújt ewgy kapcsolat elvesztése, ha nem is volt olyan mély.

Valójában mindig én vagyok a jó barátnő, aki felújít egy kapcsolatot. Volt olyan, hogy az adott kapcsolat valóban felmelegedett, de aztán többnyire elhalt. Szerelemben sem jobb a helyzet. Halmozom a nem kielégítő kapcsolatokat, amelyekhez túl sokáig ragaszkodom. Sokszor hittem már, hogy megtaláltam a számomra megfelelő társat, de végül az is otthagyott.

Szeretem az embereket, de nem szeretem a bizonytalanságot, amely a kapcsolat kezdetén uralkodik, akár szerelemről, akár barátságról van szó. Néha rossz emberekhez kötődöm, akik nem stabilak, és nem osztoznak velem érzéseimen. Úgy gondolom, megérdemlem, ami történik velem, engem nem lehet szeretni. Az emberek megunnak.

Néha otthagyom azokat az embereket, akik igazán szeretnek, mert túl egyszerű velük a kapcsolat, nincs szükségem semmilyen erőfeszítésre. Mintha csak a nehézségek kellenének ahhoz, hogy értekeljek egy kapcsolatot.

Amikor kicsi voltam, a szüleim nemigen mutatták ki a szeretetüket. Serdülő koromban kortársaim elfordultak tőlem, mert túlságosan más voltam. Fiatal felnőttként nem értettem az emberi kapcsolatok kódrendszerét, és abba kapaszkodtam, akibe tudtam. Szeretnék kigyógyulni mindebből, de nem tudom, hogyan. Szeretném azt mondani, hogy boldog vagyok egyedül, de mélyen belül egy nagy szerelemről álmodom, olyan erős barátságokról, amelyek évekig tartanak és kiállnak minden próbát. Lehet, hogy az én koromban már nem lehet új dolgokat felépíteni?

Őszintén megmondom, sokan vannak körülöttem. Vannak, akik ragaszkodnak hozzám. Az a baj, hogy ezt túl gyakran elfelejtem, sötéten látom a dolgokat, nem hiszem el, hogy engem is lehet őszintén szeretni. Talán túl érzékeny vagyok. De hideg és cinikus nem akarok lenni.

Meg kell tanulnom szeretni magamat, elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Ha ezt az első lépést megteszem, máris jobban leszek!