A család, a barátok, a szakemberek támogatása nagyon fontos – mondja Steven Buckley brit pszichológus, akit a Huffington Post Joachim Lafosse Nyugtalanok (Les intranquilles) című film középpontjában álló bipolaritásról kérdezett.

A bipoláris zavar mindenek előtt az ember kedélyállapotát érinti. Eufória és szuperaktivitás váltakoznak nála depresszióval, néha hallucinációval. Segíteni azért nehéz, mert az érintett nem fogadja el betegségét, vagy pedig szégyelli állapotát, és még a legjobb szándék is ellenállásba ütközhet. 

A szakemberek tanácsai a segíteni akaróknak:

1.Beszélni kell velük az átéltekről, éreztetni velük, hogy van, aki bízik bennük, hogy valaki meghallgatja, ha nyíltan beszélnek helyzetükről. A türelem nagyon fontos, mert csak így tudnak megnyílni.

2.Beszélni kell azokkal, akiket már diagnosztizáltak és környezetükkel, hogy jobban megértsük a betegség lényegét, annak megnyilvánulásait.

3.Fontos felismerni a betegség első jeleit, előjeleit és figyelmeztetni rájuk. A leggyakoribb a túlzott energia, az alvászavar és a szokatlan költekezés.

Előidézők lehetnek a rossz fizikai állapot, a kialvatlanság, a mindennapi anyagi vagy szakmai problémák, válás, a fizikai, érzelmi, szexuális agresszió.

4.Fel kell készíteni a nagy mániákus időszakokra. Meg kell próbálni csökkenteni a stresszt, rábírni, hogy fizikai és relaxációs gyakorlatokat végezzen, lebeszélni a költekezésről, és megőriztetni vele olyan rutindolgokat, mint az étkezés vagy az alvás ideje.

5.Beszélgetni vele a rendkívüli magatartásokról. Ilyen például a durva vagy a sértő magatartás. De ebben meg kell választani az erre megfelelő időt. Mindenképpen nyugodt körülményekre van szükség, semmiképpen sem krízis idején.

6.Egyensúlyt kell teremteni, a támogatás és az ellenőrzés között. Nem ritka, hogy a család vagy a barátok  túlságosan ellenőrzik, vagy bírálják a beteget. Ezt állandó kommunikációval egymás érzelmeinek elfogadásán keresztül valósíthatjuk meg.

7.Nyugodtnak és támogatónak kell maradni akkor is, ha a beteg olyan dolgokat lát vagy hall, amitől a segítő megrémül. Meg kell akkor mondani neki, hogy hallucinál. Kockáztassuk-e ezzel a helyzet súlyosbodását,  vagy értsünk-e egyet vele a hiedelem táplálásával?

„Nyugodtnak kell maradni és meg kell neki mondani, hogy megértjük, hogy valóságosnak hiszi ezeket a dolgokat. Ilyen esetekben jobb nem állást foglalni” – magyarázza Buckley – Ha kételkedik abban, amit lát, vagy hall, dührohamot kaphat.

8.El lehet vinni szakorvoshoz, akihez a segítő kezdetben elkíséri, mert kettejük elbeszéléséből az orvos is jobban megérti a helyzetet. Az időben megállapított diagnózis és mielőbbi kezelése nagyon fontos.

9.A segítő ne feledkezzen el saját egészségének karbantartásáról sem. A bipoláris beteggel való törődés igénybe veszi a segítő idegeit. Kimerítő munka, amelyben tudni kell mértéket tartani.