A színek életünk elengedhetetlen részei testünknek és lelkünknek egyaránt és egyéniségünket is meghatározzák. Erről szól Rossella Migliaccio Armokrómia című, 2019-ben megjelent, nagy sikert aratott könyve, amely az egyénekre koncentrál és a színekre, amelyek egy-egy ember erős személyiségjegyeit képesek erősíteni.
Migliaccio, az Italian Image Institute alapítója a Repubblicának elmondta, hogy az Armokrómia négy indikátor alapján határozza meg, hogy melyek azok a színek, amelyek a legértékesebbek egy ember számára: a bőr árnyalata, amely lehet meleg vagy hideg, a kromatikus érték – világos vagy sötét – az intenzitás – fakó vagy fényes – és végül a bőr, a szem és a haj kontrasztjának szintje. Ez a metodológia egyébként az 1930-as években Hollywoodban született, amikor a mozi kezdett átállni a fekete-fehérről a színes technikára, de egyszerre gyökerezik a tudományban, az alkalmazott művészetekben és a vizuális szemiotikában.
Ingrid Fetel Lee dizájn-szakértő a princetoni egyetemen a színek hatását tanulmányozta környezet kialakításában a személyes jóllét tükrében. Kromozófia című könyvében kifejti, hogy a színeket terápiás célokra is fel lehet használni. A kromoterápia színskálája hét színből áll. Ezek a piros, a kék, a sárga, a narancs, az indigó, a lila és a zöld. Mindegyiknek megvan a maga jótékony hatása. Alternatív gyógymódként is felfoghatók, bár hivatalosan ezt még nem ismerték el, pedig már az ókori egyiptomiak és a görögök is használták. A modern kromoterápia 1878-ban született, ekkor jelent meg Edwin Babbitt amerikai kutató írása, A fény és a szín elve (The principle of Light and Color). Szerinte a fény segíti a mozgásunkat, naponta beszívjuk a színeket az élelemmel, a szemünkkel és a bőrünkkel.
Mit árul el öltözködésünk? A piros az élet színe, hasznos lehet, ha problémák adódnak a szexuális életben. A narancs tiszta energia, mozgás, míg a sárga a tudás, a tudatosság, az intellektus színe. Ezek mind meleg színek. Az olyan hideg színek, mint a kék, a zöld, az indigó és a lila a kommunikáció, a derű, a kreativitás, a bölcsesség, a spiritualitás szférájába tartoznak. A zöld a természet színe, egyensúlyozó, harmonizáló hatása van, segít felfedezni a derű tereit a megújulásokban és az elengedésekben.
Aki állandóan feketébe öltözik, elrejti az élet és a szabadság iránti nagy vágyát, miközben retteg attól, hogy visszautasítják, vagy elítélik. Belső feszültségben él, viaskodik benne a rejtőzködés és a megmutatkozás szándéka. Asszociálható az éjszakával, az alvással, amikor a félelmek is megpihenhetnek. Éppen ezért jellemző például a kamaszokra, mert a fejlődés folyamatát is tükrözi. A fehér is rejtőzködés, elvakítás, álcázás. Egy olyan űrt takar, amelyet lehetetlen megtölteni. Olyan, mint a tej, amely táplál, de sosem elég belőle. A kék, a rozsdabarna és a lila átmeneti állapotokat tükröznek, egy olyan belső bizonytalanságot, amely a neveltetés miatt minden körülmények között meg akarja őrizni eleganciáját. A rozsdabarna annak a jele, hogy a földön akarunk járni és meg akarjuk oldani belső konfliktusainkat. Az úgynevezett „meztelen színek”, mint a vajszín, a bézs és a púder gyengédséget kérnek, viselői úgy akarnak láthatóvá válni, hogy azért valahol láthatatlanok legyenek, hogy azok, akik igazán rájuk akarnak találni, észrevegyék fontos részleteiket.
