Napok, hetek óta nem tudjuk kipihenni magunkat. Előfordul, hogy egy átaludt éjszaka sem elég.

Nem kell pánikba esni, vannak megoldások. Tudni kell, hogy a fáradtságunkat az is okozza, hogy nem vagyunk képesek elválasztani egymástól a különböző pihenési fajtákat és ezek a felgyorsult társadalomban, az azonnaliság és a produktivitás kultuszában könnyen háttérbe szorulnak.

Öt különböző pihenést ajánl a francia Terrafemina. Mindenekelőtt a mentális pihenést. A mentális fáradtság szellemi túlterheltség okozza, túl sok tét és feladat van a fejünkben, amelyek stresszt és kimerültséget okoznak. Ilyenkor jól jöhet a meditáció, vagy az egyszerű kétkezi munka, akár egy mosogatás is kicsit levegőhöz juttathatja az agyat. A legjobb megoldás pedig egy kis céltalan kószálás.

Az érzékelési pihenésre akkor van szükségünk, amikor már telítettek vagyunk a vizuális és hangzó információkkal, amelyek a tv-ből, a telefonunkból, a közösségi médiából áramlanak megállás nélkül. Olyan érzésünk van, mintha folyamatosan megszólítanának bennünket. Ilyenkor szükség van egy gyors detoxikációra – vagyis elszakadni minden képernyőtől, kikapcsolni, amit csak lehet. Egy kis olvasás megnyugtathat bennünket.

Van, amikor kreatív pihenésre vágyunk, amikor, főleg a napi munkában, állandóan kreativitást várnak tőlünk, kezdeményezéseket, újításokat. Ilyenkor újra fel kell töltődni, nem feltétlenül alvással, hanem olyan szellemi tevékenységekkel, amelyeknek semmi közük a munkánkhoz. Ez lehet egy jó zenehallgatás, egy társasjáték, egy mozi, de lehetőleg olyan, amin nem kell sokat gondolkodni…

Az érzelmi pihenésre akkor van szükség, amikor túlságosan sok negatív érzelmet tartogatunk magunkban, haragot, szomorúságot, rosszkedvet. Ehhez néha nem kell más, mint kibeszélni őket a megfelelő személynek. Nem megoldás az elhallgatás, felismerésük az első lépés ahhoz, hogy megszabaduljunk tőlük.

A szociális pihenés az érzékelésivel szorosan összefügg, hiszen sok olyan kapcsolatunk van, amelyet ilyen-olyan okból kötelezőnek érzünk. Ennek nem az az orvossága, hogy remeteségbe vonuljunk, hanem csak azokkal tartsunk kapcsolatot, akik valóban fontosak számunkra, nem  tolakodóak, jószándékúak és vigyáznak ránk.