törvény a rendről

rend hogy te meg én

mint a hullámzó rétek

virágba borult fák

öröktől zenéje

a porlepte gond

megfeszült létezése

bedobozolt múlt

ringasd válladon fejemet

megáldom hasamon

párálló lélegzetedet

pereg az út a vizeken

mint a szorgos idő kereke

az értelmet nyert életnek

megbicsaklik térde

örömkönnyet pislog

melled szőre között

boldogságod rovásírása

versel hátamon

bíbor márvány-nyomom

a törvény pecsétje válladon