A játék a legkisebbek számára az első eszköz a világ felfedezésére. A játék fontos, de mindig a gyerek korához kell igazítani. Ez a témája az olasz Bambino Gesú Intézet digitális magazinja legújabb számának.
Minden kor speciális, minden kornak megvannak a maga ösztönzői. Az újszülöttnek nincs szüksége játékra. Az anya és az apa közelsége ösztönös kapcsolat számára, amely csillapítóan hat rá. A rájuk való kapaszkodás fejleszti az izmait, amelyek lehetővé teszik, hogy később felüljön, majd járjon.
A kicsiknek a megszólaltatott szakemberek szerint egy éves koráig sincsen sok játékra szüksége. Figyelme inkább azokra a tárgyakra irányul, amelyeket körülötte használnak. A gyerek tapintani, szagolni, kóstolni akarja mindazt, amit szülei használnak. Abban a korban a legszórakoztatóbb játék egy kosár vagy doboz, amelyet ki- és be lehet rámolni. Két éves korától már a képzeletét is fel tudja használni szimbolikus játékokra.
A játékban általában még nem társul másokkal. (Persze más a helyzet, ha vannak nagyobb testvérei, vagy gyakran látott unokatestvérei….) De a harmadik évtől ez is bekövetkezik, és fantáziái egyre konkrétabb formában nyilvánulnak meg. Képes akkor már tárgyakkal, ruhadarabokkal eljátszani kitalált történeteket.
A játékok kiválasztása sem egyszerű dolog – írja az oldal. Fejleszteniük kell a gyerek képességeit anélkül, hogy túl bonyolultak lennének.
A játékoknak a gyerek fantáziáját kell éleznie, ezért jobb, ha egyszerűek, hogy a gyerek a saját fantáziája szerinti szerepre tehesse alkalmassá.
Az elektronikus játékokat nem kell elvetni, mivel fejlesztik a koncentrációs képességet és a vizualitását. Az intézet szakemberei azonban egy óránál hosszabb használatukat nem javasolják.
Fontosabb a gyerek életében a szülők által elmondott vagy felolvasott esti mese, amelyet az elektronikus eszközök nem pótolnak. A hang zenéje még az újszülötteket is elbűvöli. A kicsik megtanulnak másokat meghallgatni, új szavakat ismernek meg.
A játékot nem szabad abbahagyni betegség esetén sem A kicsik nem tudják elmondani, hogy mit élnek át, de a játék segít a gyereknek feldolgozni a traumát. A felnőttek feladata bátorítani képzeletüket, például abban, hogy rajzokban fejezzék ki félelmeiket. Az intézet kórházi részében mindig élnek ezzel a módszerrel.