észak lehellete táncol az antwerpeni naplementében, mintha lángban… fürdenek a fényben a vörös téglás házak   lassít az idő, bóbiskol a tenger párájában, gyönyörködik a rajnai ludak násztáncában    kása hangú, fekete fickó száján száll a soul aztán szaxi sír   mellette fehérgalamb…

szent Mihály ezer Szemmel könnyezik rebben-mered vádol dermedt félelemben   hunyorgó-pislogó Szemek égő kontúrjuk lobveres (lélek - álmatlan éjjelen)   magSzemek szélszórta rendben kelnek sortalan vetésben gyilkos jégverésben   gabonaSzemek pokol…

utoljára ébred nekünk a vörhenypartú tenger apály-tárta hasán lassan kel a reggel megőszült korallzátonyán ma száraz lábbal megyünk éretlen citrom a hétórai nap lassan lépdel lábnyomán színesül a hajnal-szürke part és bágyadtan bújik át a vízbölcső…

Utána írt versem köldökzsinór szeme összeköt veled a táncra kelt zene   vezet a macskakő (széthányt borsószemek) kitagad házából vasra vert feszület   Utána írt versem eső lehellete fogjad a kezem égdörgés üzenet   félrenyelt fűmag (kicsírázó…

A fény fénytelen nélküled, mint az ember nem látta vég nélküli végtelen. Oly védtelen, mint a szerelemtől felperzselt testemen végig futó veríték-gyöngyszemek (2003)

Nézd volt, mint mindenki más egy apró mindentudó csepp. Megszületett és lett ötmilliárdból egy, utánozhatatlan egyetlen egy. Horzsolta térdét sors fás kérge, néha otthont lelt lelkében a béke. Simította arcát anyja gyengéd csókja, ha láztól cserződött az ajka.…

Kapu a nyíló             A megismerhetetlen             A keresztre feszített             A szemből érkező             A hátba támadott Jövőhöz   Kapu a bezárt             A lelakatolt             A berácsozott             A megismételhetetlen             Az elárult Múlthoz   Kapu a…

 kócos szakálla rácsai mögé rejti szemérmes mosolyát nyolcadik kerületi honfitársam   kriksz-kraksz ráncai rácsai mögé rejti szemérmes sorsát egy (negyven- vagy nyolcvanéves) romaasszony   * fából faragott kékszakállú mandarin képein hajlik a melódia kimerevül…

visszhanggal dobol duettet a sarkam   megálló- tárlat tár elém arcokat idegen ránc-tördelte hangokat   utazom a képzeletem szárnyra kap   megkísért a tegnap esti pillanat   gerincemen végig fut ajkad vad hajad   sóhajtás emeli mellem ahogyan   a megálló sínjén sikkant a…

golgota dombján csendül a hangfalnyi csend fogom szememmel a szemed gólyafészeknyi jelen szövi szerelmünket jövőjelekké   pusztai szabad szél száguld szemünk írisz víztükre felett lángba borult hajnali ég vonja bíborba ágyunk míg nászdal harsan az ég…