kócos szakálla rácsai mögé rejti szemérmes mosolyát nyolcadik kerületi honfitársam   kriksz-kraksz ráncai rácsai mögé rejti szemérmes sorsát egy (negyven- vagy nyolcvanéves) romaasszony   * fából faragott kékszakállú mandarin képein hajlik a melódia kimerevül…

visszhanggal dobol duettet a sarkam   megálló- tárlat tár elém arcokat idegen ránc-tördelte hangokat   utazom a képzeletem szárnyra kap   megkísért a tegnap esti pillanat   gerincemen végig fut ajkad vad hajad   sóhajtás emeli mellem ahogyan   a megálló sínjén sikkant a…

golgota dombján csendül a hangfalnyi csend fogom szememmel a szemed gólyafészeknyi jelen szövi szerelmünket jövőjelekké   pusztai szabad szél száguld szemünk írisz víztükre felett lángba borult hajnali ég vonja bíborba ágyunk míg nászdal harsan az ég…

pusztai szabad szél száguld szemünk írisz víztükre felett lángba borult hajnali ég vonja bíborba ágyunk míg nászdal harsan az ég fény-fagyöngyein szerelemillat ajkadon pilledten szunnyad a zsongás fogd be kocsinkba a madárfüttyöt oktalan melletted a honvágy (2004)

örök a homok tapossuk bárakárhányan bámulva szájtátín a sokezeréves multat * Homokvihar és Szmog ma lakodalmat ül Kairó narancsa dereng zaj-szürkébe vegyül * leszálló naptól selymesül a sivatag okkertől mélybarnáig hullámzik a homok pergése lelassul álmos…

Ahol a mélybe vezető út megbotolva bukik a sorsgyötörte fák akadályain és a nap megrontott gyermeke foltot villant a láthatatlan falak ütközőin ahol a Megbélyegzett Lét segélykérőn ránk veti fáradt tekintetét * Lassan szánkázó lopott fellegek ólmos-fáradt…

50000 hiába hullt a másvilágra át MDCCCXV Június 18-án.   Fenn, 226 lépcsőfok fölött szeptemberi ég pörög, langyos szél fütyül az emlékmű-oroszlán lábai között.   Lenn, ötgesztenyés körben, leülök a hullt-leveles földre: hozzon békét lelkük…

visszhanggal dobol duettet a sarkam   megálló- tárlat tár elém arcokat idegen ránc-tördelte hangokat   utazom a képzeletem szárnyra kap   megkísért a tegnap esti pillanat   gerincemen végig fut ajkad vad hajad   sóhajtás emeli mellem ahogyan   a megálló sínjén sikkant a…

vigyél a hegyre mikor a naplemente rőt vére egy más világot fest fel az égre mikor lágyan cseng a madár füttye   vigyél a hegyre ahol bokor söpör napfény futkos meztelen bőrömön hol villámként zúz porrá az örömöm   vigyél a hegyre ott táncot rop a hang fű…

lágy hullámokban tör utat az este hunyt szemem mögött   még úton felém érzem hogy közeledsz bársony-hűs a szemed aztán már fogod kezem estésen nevetek   kint madár füttyent hangja fészekmeleg bennem ismerősen dobban meg a szíved (2003)