kócos szakálla rácsai mögé rejti szemérmes mosolyát nyolcadik kerületi honfitársam   kriksz-kraksz ráncai rácsai mögé rejti szemérmes sorsát egy (negyven- vagy nyolcvanéves) romaasszony   * fából faragott kékszakállú mandarin képein hajlik a melódia kimerevül…

visszhanggal dobol duettet a sarkam   megálló- tárlat tár elém arcokat idegen ránc-tördelte hangokat   utazom a képzeletem szárnyra kap   megkísért a tegnap esti pillanat   gerincemen végig fut ajkad vad hajad   sóhajtás emeli mellem ahogyan   a megálló sínjén sikkant a…

pusztai szabad szél száguld szemünk írisz víztükre felett lángba borult hajnali ég vonja bíborba ágyunk míg nászdal harsan az ég fény-fagyöngyein szerelemillat ajkadon pilledten szunnyad a zsongás fogd be kocsinkba a madárfüttyöt oktalan melletted a honvágy (2004)

örök a homok tapossuk bárakárhányan bámulva szájtátín a sokezeréves multat * Homokvihar és Szmog ma lakodalmat ül Kairó narancsa dereng zaj-szürkébe vegyül * leszálló naptól selymesül a sivatag okkertől mélybarnáig hullámzik a homok pergése lelassul álmos…

kézen fogott kor néz vissza a majdnem elsüllyed világ tévelygő vándorára   útitárs-csavargók nyomták vállamra ajándék-faragatlan keresztjeiket a megtört Időben   gyertyaláng-könnyed szivárvány-hártyán visz Új utam az ősmeredélyek felett   még hallom a hátrahagyott kolonc-golyók…

még foszforeszkál az álarca itt is volt meg nem is szürreália ő kétségbe hajtja a reálist is volt Galája meg kappanja is vágyta a Legfőbb Lényt már anyja hasában is ebe akcentál andalúz szegény ikre volt ki halálig falta holtan is kunkori bajusszal mutatott a Világnak…

Ahol a mélybe vezető út megbotolva bukik a sorsgyötörte fák akadályain és a nap megrontott gyermeke foltot villant a láthatatlan falak ütközőin ahol a Megbélyegzett Lét segélykérőn ránk veti fáradt tekintetét * Lassan szánkázó lopott fellegek ólmos-fáradt…

50000 hiába hullt a másvilágra át MDCCCXV Június 18-án.   Fenn, 226 lépcsőfok fölött szeptemberi ég pörög, langyos szél fütyül az emlékmű-oroszlán lábai között.   Lenn, ötgesztenyés körben, leülök a hullt-leveles földre: hozzon békét lelkük…

visszhanggal dobol duettet a sarkam   megálló- tárlat tár elém arcokat idegen ránc-tördelte hangokat   utazom a képzeletem szárnyra kap   megkísért a tegnap esti pillanat   gerincemen végig fut ajkad vad hajad   sóhajtás emeli mellem ahogyan   a megálló sínjén sikkant a…

lágy hullámokban tör utat az este hunyt szemem mögött   még úton felém érzem hogy közeledsz bársony-hűs a szemed aztán már fogod kezem estésen nevetek   kint madár füttyent hangja fészekmeleg bennem ismerősen dobban meg a szíved (2003)