Nem csupán egyes hírességek hóbortja a mezítláb járás Sandie Shaw-tól Julia Roberts-ig és Palya Beáig, nem csupán a természettel való közvetlenebb érintkezés, hanem egészség kérdése is.
A La Repubblica erről készített interjút Daniel Liebermannal, a Harvard biológusával, aki nemrégiben publikálta tanulmányát a Nature-ben.
-Milyen eredményeket hozott a kutatása?
-Tíz éve foglalkozom a mezítláb járás biológiájával, a futásból kiindulva. Vártam, hogy valaki figyelmet szenteljen a járásnak is, mivel ez gyakoribb a futásnál, de hiába. Én nyáron, amikor csak tehetem, mezízláb járok, és észrevettem, hogy még akkor is, amikor a talpamon megvastagodik és megkeményedik a bőr, pontosan érzem a talajt. Ez némileg ellentmond annak, amit az emberek gondolnak, hogy a keményedéseknek ugyanaz a funkciójuk, mint a cipőnek, hogy védik a lábat a talajtól, de annak kisebb fokú érzékelése árán. Kísérleteket végeztem ezzel kapcsolatban tanítványaimmal Kenya nyugati részében, ott össze lehet hasonlítani a folyóvíz, elektromosság és cipő nélkül élő kalenjiket törzsük azon tagjaival, akik városban élnek, cipőben járnak és autót vezetnek. Ultrahanggal mértük a talpkeményedések vastagságát és más műszerekkel teszteltük lábuk motorikus érzékelőit, amelyek pontosan közvetítik a felső izmoknak a talp nyomásának erejét. A keményedések ezen nem változtatnak és az ember ugyanolyan módon jár. Viszont ha vastag talpú cipőben jár, a nyomást kevésbé érzi, és háromszor erősebb nyomást gyakorol a talajra.
-Ez milyen hatással van az egészségünkre?
-Még nem tudjuk pontosan, de sok okunk van azt gondolni, hogy mezítláb járással kevésbé terhelni a gerincünket, helyesebb a testtartásunk. A puha cipők negatív hatással vannak az ízületekre, és ez okozhatja az utóbbi időben megszaporodott csont- és ízületi bántalmakat. Mezítláb az ember szilárdabban megáll a talajon, ezért van az például, hogy a harcművészetek művelői sem viselnek lábbelit.
-Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövő cipői megpróbálják a meztelen talp érzékenységét utánozni?
-Semmi kétségem e felől.
