Sokan álmodnak zuhanásról, esnek a semmibe, és amikor heves szívdobogással felébrednek, örülnek, hogy szilárd hely van alattuk és semmi bajuk. Ez előfordulhat férfival, nővel, minden korban.

De mit jelent ez az álom?

Az álomnak különböző magyarázatai lehetnek. Egy érzelmi állapot megélése, nyugtalanság, de lehet mélyebb oka, aminek megfejtéséhez pszichológus kell.

Az értelmezésben számba kell venni az illető lelkiállapotát, a problémákat, amiket meg kell oldania. Lehet, hogy csupán a test segélykiáltása egy nehéz pillanatban.

Freud szerint a zuhanás a semmibe a szexualitáshoz kötődhet, metaforikusan erkölcsi zuhanás, az élvezetnek való odaadás.

Általában az elalvás kezdetén történik, amikor az izmok elernyednek, főleg, ha nagy stressz alatt vagyunk. A test így reagál erre a hirtelen relaxációra. Van azonban másik eset, amikor az álom R.E.M. szakaszában vagyunk, és itt már nem a fiziológia, hanem a pszichológia szerepe a döntő.

Minden zuhanás mögött lehet egy bizonyos helyzet, amely kicsúszott a kezünkből, amellyel nem tudunk szembenézni, nem bízunk a saját képességeinkben és ettől elveszítjük az egyensúlyunkat.

Ha azt álmodjuk, hogy úgy zuhanunk, miközben belekapaszkodunk valamibe, azt jelentheti, hogy büszkeségünkben sértettek meg minket, visszautasítottak, igazságtalan sértés ért bennünket és ennek fájdalma álmaink közben sem hagy minket nyugodni. Ez lehet valami múltbeli esemény, ami még mindig zaklatja a tudatalattinkat. Lehet bűntudat, félelem a jövőtől, az ismeretlentől, a haláltól. Ha azt álmodjuk, hogy talpra esünk, vagy baj nélkül talpra tudunk állni, azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk, hogyan oldjuk meg problémáinkat.

Lifttel zuhanni egy frusztrált állapotot jelenthet: mások nem becsülnek eléggé, nem törődnek veled, nem vagy elég érdekes mások számára. Ha viszont járás közben esel el, az kisebbségi érzést takarhat.

Ha valaki hanyatt esik, nem kizárt, hogy fél elindulni egy úton. Ha kútba esünk, az egy számunkra fontos dolog fájdalmas befejezésére utalhat.

A zuhanásról álmodókban mindig van egy adag negatív érzés, de jelentheti azt is, hogy létünknek pozitív változásokra van szüksége. Különösen akkor, ha az álomban nem érzünk fájdalmat és fizikai szenvedést. Ebből következhet, hogy készen állunk ezt a változást elfogadni, és meg is vannak erre a képességeink és eszközeink.

Ha zuhanásról álmodunk, de megmenekülünk, az álomnak más lesz a jelentése. A boldog végkifejlet érzékelteti a szándékot, hogy kilépjünk a jelenlegi helyzetből, hogy vágyunk új tapasztalatokra, szokatlan, izgalmas érzelmekre.

Sokáig azt hittem, hogy a feminizmus nem tartozik rám. Az X generáció tagja vagyok, ezek a nők diszkréten, hallgatagon beszorulnak a dicsőséges baby-boomerek és komplexusok nélküli milleniálok közé.

Amikor beléptem a felnőtt életembe és a munkaerő-piacra, azt hittem, hogy a feministák csatát nyertek, egyenlők lettünk a férfiakkal. És mégis szomorúak és magányosak lettünk.

Feministának lenni már nem volt szexi, ellenkezőleg. Mindenesetre az ügy elintéződött, jogunk lett szavazni, lehetett bankszámlánk férjünk beleegyezése nélkül, jogunk lett dolgozni. Nem elég ez? Követeljünk tovább, kockáztatva, hogy elkényeztetett gyerekeknek néznek bennünket?

Generációm asszonyai bátrak voltak, hősiesek, de csendben. A jogokat, amelyeket anyáink vívtak ki, lelkiismeretesen kötelességgé alakítottuk. Jó anyáknak kellett lennünk, pénzt kellett keresnünk, ugyanakkor kívánatosnak kellett maradnunk, férjünk rendelkezésére kellett állnunk, de nem volt szabad náluk többet keresni.

Így alakult ki a kettős nyomás rendszere. Ezt az elméletet Gregory Bateson antropológus találta ki a Palo Alto-iskolát megalapozva. A dupla kényszert két parancs együttese, egy explicité és egy implicité adja. Nem lehet kielégíteni az egyiket a másik nélkül. Amikor felfedeztem ezt a fogalmat, rájöttem, hogy generációm asszonyai mennyire ismerték és ismerik a dupla kényszer, azaz azokat a helyzeteket, amelyekben egymásnak ellenkező szerepeket kell vállalniuk. A családban, társaságban, a munkahelyen meg kell találni az egyensúlyt, egyidőben különböző irányban előre haladva. Légy jó anya, szerető, és profi munkaerő. Légy nő és viselkedj úgy, mint egy férfi, légy intelligens, de ne túlságosan.

A részidő ennek egyik frappáns példája. Az én generációm számára találták ki ezt a megoldást, de lehet, hogy csapda. Légy jó és megbízható a munkahelyen és otthon. Három-négy szerepet vállalj, hogy mindenkit ki tudj elégíteni. És, ami a leghihetetlenebb, hogy ez sikerül.

A kép, amit a feministákról mutattak, nem ösztönzött csatlakozásra. Nem akartunk kiabálni, mert azt hihették volna, hogy elégedetlenek, hisztériásak vagyunk. Ezért követelés helyett beszivárogtunk mindenhová. A vállalatokhoz, az intézetekhez, a médiába, a művészetekbe, a moziba. Nem volt könnyű, senki sem várt ránk, látszólag senkinek sem volt szüksége ránk. De türelmesek voltunk és elfoglaltuk az addig férfiaknak fenntartott helyeket.

Aztán már elég volt egy szikra, amelyet a nők gyújtottak meg, hogy megváltozzon a víziónk a társadalomról, az emberi kapcsolatokról.

Most már eljött az idő, hogy jobban megértsük az egyes generációkat, hogy jobban tudjunk segíteni egymásnak, hogy jobban működjön a szolidaritás, a kreativitás az új társadalmi modellek létrehozásában. Lányaink és általában a fiatal nők sokkal bátrabban lépnek fel a nyilvánosság előtt, erőteljesebben követelik meg a nők iránti tiszteletet, nem nevetnek a macho tréfákon. Lehet, hogy egy új felszabadulás készül?

A klímaváltozás áldozatainak hosszú listájához hozzátehetjük a libidót is, mert a nagy meleg nem kedvez neki.

Ezzel a témával foglalkozik Stefano Caserini, a milánói politechnika klimatológusa

És a Sex and the climate folyóirat igazgatója. Abból a kérdésből indul ki, hogy hogyan reagálnak melegben az emberi, köztük a szexuális szokások.

Féltékenyebbek leszünk-e szabadosabbak vagy romantikusabbak. A kémia és a szociológia paraméterei alapján ad válaszokat.

Még Cole Porternél istentelenül meleg van, (Too Darn Hot), aki szeretne a kedvesénél lenni, de túl meleg van.

„Ha túl meleg van az állati párosodás gyakorisága a hőség által okozott stressz miatt csökken – írja Caserini. A tehenek fogékonysága is csökken, kevesebb tejet adnak.”

Petesejt és sperma is kevesebb termelődik.

A férfi termékenységet már úgyis kemény próbának vetik alá a különböző elterjedt használatú termékek miatt, például a síkosító szerek, a libidót ezek is csökkentik. Csökkentik olyan gyógyszerek is, mint az antidepresszánsok, amelyek a szerotoninra hatnak és súlyosan befolyásolják a sterilitást, egyes esetekben hosszú periódusokra. Kevesebb gyerekre lehet számítani és kérdés, hogy szaporodnak-e a válások. Sajnos erre mutat az albatroszok esete.  Ez a madár, de a tenger felszínének túlmelegedése miatt az utóbbi időben gyakoribb náluk a szétválás. Az albatrosz a hűség szimbóluma. A falklandiak között vannak olyanok, amelyek 70 évig együtt maradnak. Az új éghajlati viszonyok miatt kevesebb táplálékot találnak és ennek keresése céljából hosszabb-rövidebb időre szét kell válniuk. Nő közöttük a feszültség és egyre gyakoribb, hogy nem is térnek vissza egymáshoz.

És az emberek?

A hőmérséklet és a nedvesség nem lesz lebecsülendő egy szexuális kapcsolatban.  Minden fizikai megerőltetés az egészség megromlását okozhatja, annál is inkább, mert az intenzív fizikai tevékenység a testhőmérsékletet hússzor melegebbé teheti. A számtalan probléma között kellemetlen következményekkel járhat a fogamzásgátló hatékonyágának csökkenése is, ha valaki nem veszi figyelembe, hogy a használati utasítás szerint olyan helyen kell tárolni, ahol a hőmérséklet nem haladja meg a 25 fokot

2019.Nem sokkal életünk felfordulása előtt voltunk, de még nem tudtunk róla semmit. Egy vírus, amely nem tűnt veszélyesebbnek, mint egy megfázás, kezdte megszállni a világot. Két évvel később, nem túlzás, hogy valamennyiünket nagy csapás ért és én sem voltam kivétel.

2021.március. Hétfő reggel volt, olyan, mint a többi, csak éppen nem tudtam felkelni. Valahányszor megpróbáltam, úgy szédültem, hogy vissza kellett feküdnöm. Mi történt? Kiégtem volna? Nem lehet, hiszen minden rendben van. Pedig már hónapok óta éreztem a jeleit, csak éppen nem vettem róla tudomást: rendkívüli fáradtság ült ki rajtam, nem érdekelt a munkám, pedig ez az élethivatásom.

Pánik fog el, csak nem vagyok beteg? Kivizsgáltatom magam, klinikai értelemben minden rendben van. Igaz, hogy fogytam öt kilót, a vérnyomásom rendkívül alacsony, és még mindig nem tudok felkelni. Az ítélet egyértelmű: burn-out!

Megpróbálok, kerül, amibe kerül, ellenállni, folytatni a régi ritmusomban, dolgozni, a gyerekekkel foglalkozni, hozzászokni a covid körülményeihez, de végül mégis el kell fogadnom, hogy szükségem van pihenésre. Csakhogy mindig nagyon aktív voltam, de éreztem, hogy valamit tennem kell, különben nem gyógyulok meg.

Elkezdtem jobban beosztani az időmet, fontossági sorrendet állítottam fel a teendőkben, segítséget kértem, és igyekeztem felszabadulni a belső nyomás alól. Ezzel együtt nem éreztem jól magam, szomorú voltak és céltalan. Agrármérnökből hiába lettem újra illusztrátor, pedig azt annyira szerettem csinálni. Újra szakmát kell változtatnom?

Visszatértem az iskolába: Émile Cohl képregény-iskolájába iratkoztam be. Ez volt az első foglalatosság, amiben úgy éreztem, hogy kezdi visszaadni az erőmet. Aztán szakítottam néhány felesleges és ártalmas tevékenységgel: kiszálltam a közösségi médiából, leráztam magamról a lájkok zsarnokságát, a telefonom és a „kötelező” tv-műsorok helyett inkább egy jó könyvet vettem elő. És újra rátaláltam a sportra! Mozogni, lélegezni, élni, főleg a bezártság után! Szerencsére találtam egy szuper tánciskolát a közelünkben, és megtaláltam régi balerina-cipőimet is.

Nem számít, hogy most már az idősebbek közé tartozom, hogy a csontjaim recsegnek-ropognak egy nehezebb mozdulatnál. Mindig szerettem táncolni és érzem, hogy visszatér az erőm.

2022. február: Az életem még mindig nem tért vissza normális medrébe, de azt hiszem, megtanultam megbirkózni a rendszeressé váló nehézségekkel. Nem tudom, hogy a jövő békésebb lesz-e, de őszintén szólva nem hiszem. A covid, a válságok, a klímaváltozás nem ígérnek ragyogó jövőt.

De megpróbálom élni a jelent, és előre lépni az utamon. Elvégre még csak 39 éves vagyok…