A család, a barátok, a szakemberek támogatása nagyon fontos – mondja Steven Buckley brit pszichológus, akit a Huffington Post Joachim Lafosse Nyugtalanok (Les intranquilles) című film középpontjában álló bipolaritásról kérdezett.

A bipoláris zavar mindenek előtt az ember kedélyállapotát érinti. Eufória és szuperaktivitás váltakoznak nála depresszióval, néha hallucinációval. Segíteni azért nehéz, mert az érintett nem fogadja el betegségét, vagy pedig szégyelli állapotát, és még a legjobb szándék is ellenállásba ütközhet. 

A szakemberek tanácsai a segíteni akaróknak:

1.Beszélni kell velük az átéltekről, éreztetni velük, hogy van, aki bízik bennük, hogy valaki meghallgatja, ha nyíltan beszélnek helyzetükről. A türelem nagyon fontos, mert csak így tudnak megnyílni.

2.Beszélni kell azokkal, akiket már diagnosztizáltak és környezetükkel, hogy jobban megértsük a betegség lényegét, annak megnyilvánulásait.

3.Fontos felismerni a betegség első jeleit, előjeleit és figyelmeztetni rájuk. A leggyakoribb a túlzott energia, az alvászavar és a szokatlan költekezés.

Előidézők lehetnek a rossz fizikai állapot, a kialvatlanság, a mindennapi anyagi vagy szakmai problémák, válás, a fizikai, érzelmi, szexuális agresszió.

4.Fel kell készíteni a nagy mániákus időszakokra. Meg kell próbálni csökkenteni a stresszt, rábírni, hogy fizikai és relaxációs gyakorlatokat végezzen, lebeszélni a költekezésről, és megőriztetni vele olyan rutindolgokat, mint az étkezés vagy az alvás ideje.

5.Beszélgetni vele a rendkívüli magatartásokról. Ilyen például a durva vagy a sértő magatartás. De ebben meg kell választani az erre megfelelő időt. Mindenképpen nyugodt körülményekre van szükség, semmiképpen sem krízis idején.

6.Egyensúlyt kell teremteni, a támogatás és az ellenőrzés között. Nem ritka, hogy a család vagy a barátok  túlságosan ellenőrzik, vagy bírálják a beteget. Ezt állandó kommunikációval egymás érzelmeinek elfogadásán keresztül valósíthatjuk meg.

7.Nyugodtnak és támogatónak kell maradni akkor is, ha a beteg olyan dolgokat lát vagy hall, amitől a segítő megrémül. Meg kell akkor mondani neki, hogy hallucinál. Kockáztassuk-e ezzel a helyzet súlyosbodását,  vagy értsünk-e egyet vele a hiedelem táplálásával?

„Nyugodtnak kell maradni és meg kell neki mondani, hogy megértjük, hogy valóságosnak hiszi ezeket a dolgokat. Ilyen esetekben jobb nem állást foglalni” – magyarázza Buckley – Ha kételkedik abban, amit lát, vagy hall, dührohamot kaphat.

8.El lehet vinni szakorvoshoz, akihez a segítő kezdetben elkíséri, mert kettejük elbeszéléséből az orvos is jobban megérti a helyzetet. Az időben megállapított diagnózis és mielőbbi kezelése nagyon fontos.

9.A segítő ne feledkezzen el saját egészségének karbantartásáról sem. A bipoláris beteggel való törődés igénybe veszi a segítő idegeit. Kimerítő munka, amelyben tudni kell mértéket tartani.

Szeretek adni, sokat. De gyakran csalódom, mert nem kapok vissza annyit. És kapcsolataim gyakran véget érnek, és nem úgy, ahogy szeretném.

Érzelmi függő vagyok. Ezt nehéz elfogadni és még nehezebb ezen változtatni.

Szeretem az embereket. Szeretem az eredeti embereket. Szeretek kapcsolatokat teremteni és azokat megtartani. Nagyon hűséges típus vagyok.

Az a lány vagyok, aki mindig jelen van, aki mindig kész minden energiájával segíteni.

Ha vége egy kapcsolatnak, nosztalgiám van az együtt eltöltött időkről, és nem értem, miért nem tartottak örökre. Néha akkor is lesújt ewgy kapcsolat elvesztése, ha nem is volt olyan mély.

Valójában mindig én vagyok a jó barátnő, aki felújít egy kapcsolatot. Volt olyan, hogy az adott kapcsolat valóban felmelegedett, de aztán többnyire elhalt. Szerelemben sem jobb a helyzet. Halmozom a nem kielégítő kapcsolatokat, amelyekhez túl sokáig ragaszkodom. Sokszor hittem már, hogy megtaláltam a számomra megfelelő társat, de végül az is otthagyott.

Szeretem az embereket, de nem szeretem a bizonytalanságot, amely a kapcsolat kezdetén uralkodik, akár szerelemről, akár barátságról van szó. Néha rossz emberekhez kötődöm, akik nem stabilak, és nem osztoznak velem érzéseimen. Úgy gondolom, megérdemlem, ami történik velem, engem nem lehet szeretni. Az emberek megunnak.

Néha otthagyom azokat az embereket, akik igazán szeretnek, mert túl egyszerű velük a kapcsolat, nincs szükségem semmilyen erőfeszítésre. Mintha csak a nehézségek kellenének ahhoz, hogy értekeljek egy kapcsolatot.

Amikor kicsi voltam, a szüleim nemigen mutatták ki a szeretetüket. Serdülő koromban kortársaim elfordultak tőlem, mert túlságosan más voltam. Fiatal felnőttként nem értettem az emberi kapcsolatok kódrendszerét, és abba kapaszkodtam, akibe tudtam. Szeretnék kigyógyulni mindebből, de nem tudom, hogyan. Szeretném azt mondani, hogy boldog vagyok egyedül, de mélyen belül egy nagy szerelemről álmodom, olyan erős barátságokról, amelyek évekig tartanak és kiállnak minden próbát. Lehet, hogy az én koromban már nem lehet új dolgokat felépíteni?

Őszintén megmondom, sokan vannak körülöttem. Vannak, akik ragaszkodnak hozzám. Az a baj, hogy ezt túl gyakran elfelejtem, sötéten látom a dolgokat, nem hiszem el, hogy engem is lehet őszintén szeretni. Talán túl érzékeny vagyok. De hideg és cinikus nem akarok lenni.

Meg kell tanulnom szeretni magamat, elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Ha ezt az első lépést megteszem, máris jobban leszek!

A Repubblica közölte a világhírű brazil író újévi gondolatait lelki jobbításunkra.

1.Minden ember különbözik a másiktól, és arra kell törekedniük, hogy ilyenek is maradjanak.

2.Minden embernek megadatik a lehetőség, hogy kétféle módon éljen: cselekedjen vagy szemlélődjön.

3.Minden embernek megadatik két tulajdonság: az erő és a tehetség. Az erő viszi az embert sorsa felé, a tehetség arra kötelezi, hogy ossza meg másokkal azt, ami a legjobb.

4.Minden ember rendelkezik a választás képességével. Ha nem él vele, átok lesz számára és mások választanak helyette.

5.Minden embernek jár két áldás: a helyes cselekvés áldása és a tévedésé. A második esetben megtalálhatja az a segítséget, amely a helyes útra vezeti.

6.Minden embernek megvan a maga szexuális profilja, és azt bűntudat nélkül kell gyakorolnia, ha nem kényszerít rá másokat.

7Minden embernek van egy megvalósításra váró személyes legendája, ezt pedig az ok, amiért a világon van. E személyes legenda minden cselekvésébe vitt lelkesedésén keresztül nyilvánul meg. A személyes legendáról egy kis időre el lehet feledkezni, de mielőbb vissza kell térni hozzá.

8.Minden férfinak megvan a női oldala, ahogy minden nőnek megvan a férfi oldala. Ezt az ösztönt fegyelmezetten és objektíven kell használni.

9.Minden embernek ismernie kell két nyelvet: a társadalomét és a jelekét. Az egyik a másokkal való kommunikációt szolgálja, a másik pedig Isten üzeneteinek megértését.

10.Minden emberi lénynek joga van örömöket keresni, amik boldoggá teszik, de nem tesznek boldoggá szükségszerűen másokat.

11.Minden embernek meg kell őriznie magában az őrület szent lángját és úgy viselkednie, mint egy normális embernek.

12.Súlyos mulasztás nem tisztelni felebarátod jogait, megbénulni a félelemtől, bűntudatban élni, úgy érezni, hogy nem érdemeljük meg a jót és a rosszat, amit az élettől kapunk. Szeretni fogjuk ellenségeinket, de nem kötünk velük szövetséget. Azért kerültek utunkba, hogy kardunkat próbára tegyük és megérdemlik küzdelmünk tiszteletét. Megválasztjuk ellenségeinket.

13Minden vallás ugyanahhoz az Istenhez vezet el, és egyforma tiszteletet érdemelnek. Egy ember, amikor vallást választ, egyúttal elfogadja az imádás és a misztériumok megosztásának kollektív módját. Mindazonáltal egyetlen felelőse cselekedeteinek egész életében, és nincs joga a vallásra hárítani saját döntéseinek felelősségét.

14.Leomlik a fal, amely elválasztja a szentet a profántól. Mostantól kezdve minden szent.

15.Minden, amit a mában teszünk, hatással van a jövőre és a múltra is.

16.Minden ellenkező rendelkezés érvénytelen.

Kádár Bertának és családjának eredetileg a németes hangzású Karlhoff volt a vezetékneve. Akkor változtatták meg a nagyapjáék, amikor már látszott, hogy a németek el fogják veszíteni a II. világháborút. Muszáj volt, mert már nem lehetett elviselni a gonosz, nácizó megjegyzéseket a német eredetükkel kapcsolatban. Pedig a család őseit még Mária Terézia telepítette be a török idők alatt kihalt, elsősorban nyugat Dunántúli településekre, azóta teljesen elmagyarosodtak és a XX. század második felére már csak az idősebb emberek őrizték még nyelvükben, dalaikban, táncaikban, ételeikben a magukkal hozott kultúrát. Berta ezt a kiközösítést már fel sem foghatta, hiszen a háború után tíz évvel született, 1955-ben, a legvadabb Ratkó-korszakban. A kisebb falvakban manapság összesen nincs annyi gyerek, mint ahányan az általános iskolát a nyolcadik cések befejezték 1969-ben. A negyvenkettes osztálylétszám valódi mennyiségével akkor szembesültek, amikor a huszonöt éves osztálytalálkozóra megpróbálták összeszedni az élő negyven társat - sajnos már ekkor volt két örök-igazolt hiányzójuk, egy lány és egy fiú.

Bertába szerelmes volt az egyik osztálytársa, Heincz Barnabás és Berta is viszonozta ezt az érzést, de valami megfoghatatlan, önmagának is megmagyarázhatatlan és egyben nagyon izgalmas módon, szerelmes volt egy másik osztálytársukba, Lőrintei Csabába is. Aztán a következő iskolaév Csabát a távoli Székesfehérvárra vetette, az ottani katonai szakközépiskolába felvételizett, ami óriási könnyebbség volt a szüleinek, hiszen három gyereket neveltek, a honvédség pedig mindent biztosított a diákoknak a tankönyvektől a ruházatig, az étkezéstől a szállásig és sportolási lehetőségig. A távolság pedig megoldotta a kialakulóban lévő szerelmi háromszöget is.
 
Berta és Barna otthon maradtak, a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztek. Gyakorlatilag az iskolapadból mentek az anyakönyvvezető elé, mert már úton volt a kisbabájuk. Heléna 1973 karácsonyán született,
Majd egy hét híján három év múlva az öccse, Marci. 

Berta, Barna és Csaba huszonnégy éve nem látták egymást. A rendkívüli osztályfőnöki óra után a néhány éve épített helyi Hódvár panzió különtermében gyűltek össze és nem győzték mesélni, hogy kivel mi történt. Csaba magas rangú katonatiszt, a Honvédelmi Minisztérium mérnökezredese, futott már több ízben maratoni távot és űz más sportokat is, nem iszik, nem dohányzik, remek karban van. Soha nem volt nős, egyszer volt vőlegény, de még időben rájöttek, hogy nincs elég érzelem bennük a házassághoz.

A kissé megpocakosodott Barna elbújhatott mögötte, de azért örült a barátja sikeres karrierjének. Itthon logisztikusként dolgozott, majd 1991-ben kiment Oberwartba és eladó lett egy műszaki cikkeket is forgalmazó szupermarketben, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán elsősorban a németnyelv magas szintű ismerete miatt. Jó kapcsolatokat épített ki a munkatársaival, egyikükkel és családjával, többször nyaraltak egymásnál.

Berta érettségi után négy és fél évig gyes-en volt, utána a tanács adócsoportjánál helyezkedett el és most önkéntelenül megdobbant a szíve, amikor meglátta Csabát. Nyugalomra intette magát, de nem tehetett róla, csupa izgalom volt a bensője. Míg hallgatta a férfit még az is átfutott az agyán, ha akkor másként dönt, most ennek a fess és sikeres pasinak az oldalán élhetne, akivel bejárhatta volna a fél világot. De aztán belebújt a férje ölelésébe az egymás mellett lévő támlás székeken és büszkeségtől dagadó kebellel vette elő a gyerekeiről és a családjáról készült fotókat. Boldog szeretettel mutatta az immár kész hölgy, és szépséges Helénát és a vadóc Marcit.
(Milyen érdekes, hogy Heléna is imád sportolni, ezen belül is futni, a legutóbbi városi Kihívás Napján ő is indult a fél-maratoni távon – szaladt át a gondolat az asszony agyán).
Hajnalig folyt a szó. A társaság egyik része már hazament. De még mindig ott volt a keménymag úgy tizenketten és ezen belül a Berta-Barna-Csaba trió. Utóbbit meghívta a házaspár a családi házukba, aludjon náluk a vendégszobában a szálloda helyett. Annál is inkább, mert a két férfi még este megbeszélte, hogy hajnalban kimennek a Gyöngyös patakra horgászni.

Berta a vasárnapi ebéd készítésébe bevonja Helénát is, mondván, hogy vendégük van, egy volt általános iskolai osztálytársuk, Csaba aludt nálunk, de az őrült apátok rávette és fél ötkor kimentek a kedvenc helyére horgászni. Kicsit morgott a lány, hogy tanulnia kell, még hátra van egy vizsgája, de azért beállt az anyja mellé.
Marcira nem számíthattak, bicikliedzése van egész délelőtt. Pedig Berta ki akart tenni magáért. Minden szelet húst, minden falat krumplit úgy fogott meg, lehet, hogy ez majd a Csaba szájába kerül. Nem győzte korholni magát ezekért az érzéseiért, gondolataiért, de amikor legutóbb látták egymást még gyerekek voltak, soha nem főzhetett még Csabának.

A férfiak fél tizenegy után érkeztek haza, még a déli meleg előtt és nagyon lelkesek voltak a jó fogás miatt. Már az úton kitalálták, hogy az udvaron, bográcsban készítik el a zsákmányt halászlének. Berta csak egy kicsit mérgelődött, aztán belenyugodott, mert így legalább nem kell főznie hétfőn.

Heléna és Csaba azonnal megtalálták a közös hangot és érdeklődési kört, a futást, és a férfival annyi minden történt az eltelt évek alatt, hogy akár két napig elszórakoztathatta volna történeteivel a barátait. Még az ebédnél is csak beszéltek-beszéltek.

Ha már bogrács, akkor a teraszon is terítenek. Csaba is segít, így pár percig kettesben maradnak a konyhában és Berta pezseg a férfi közelségétől.

Másnap Barna és Berta is dolgozni megy, de Heléna és az öccse otthon vannak, nyugodtan maradjon Csaba, hiszen tudják, hogy szabadságon van ezen a héten. Főzni sem kell, mert ott van a tegnapi.

Hétfő délelőtt Csaba rábeszéli Helénát, hogy kísérje el az édesanyjához, a pár kilométerre lévő Perenyébe, nem szeret egyedül autózni, a tanulás megvárja.
Visszafelé megállnak napozni egy kies erdei tisztáson, ami húsz-harminc éve is ott volt már. Csaba csak a pólóját veszi le, de a lány fehérneműre vetkőzve pimaszul szekálja szégyenlősségéért a férfit, majd felkapja a levetett pólót és tréfás kergetőzésbe kezdenek a megszerzéséért.
Kifulladva omlanak a korábban kiterített takaróra, majd elcsattan az első csók, a második és még számos.

Félév múlva Heléna egy pénteken bejelenti a családnak, hogy hétvégére vendégük lesz, Csabát hívta meg. Szülei nem értik, szó szerint leesik az álluk. De hát hogy? És miért? Ti tartjátok a kapcsolatot?

Heléna elmondja, hogy egymásba szerettek, hogy a szerelmük az osztálytalálkozó óta tart. Most meg fogja kérni a kezét a szüleitől is, mert ő már igent mondott, és ősszel együtt utaznak Brüsszelbe, ahol a NATO-hoz vezényelték a kedvesét.

Könyvem az Underground Kiadónál rendelhető meg : https://undergroundbolt.hu/termek/eletek-elorendelheto/

Francia kutatók laboratóriumban megalkotott emberi embriókkal, úgynevezett blasztodokkal próbálnak előrelépni a meddőség elleni küzdelemben.

Az erről szóló tanulmányt Nicolas Rivron, a bécsi Tudományos Akadémia molekuláris biológia intézetének csapatával készítette és december 2-án publikálták a Nature-ben. 

„Tudjuk, hogy a megtermékenyítések 50%-ból nem születik gyermek, hanem vetélés történik, továbbá azt is, hogy ennek az 50%-nak a 75%-ban azért, mert az embriók nem tudnak megtapadni a méhfalon. Az implantáció kritikus pillanat, amelyen nehéz túljutni, különösen a terméketlen párok esetében. Ezenkívül egy rossz implantáció hatással van a baba méretére, kicsi maradhat, ezen kívül később szív- és érrendszeri problémái lehetnek” – magyarázta Rivron professzor a Huffington Postnak.

Kutatócsoportja 2018-ban javasolta, hogy laboratóriumban hoznak létre embriómodelleket egerek őssejtjeiből kiindulva, majd ezeket beültették nőstényegerek méhébe, hogy a folyamatot tanulmányozhassák. Az idén jutottak el az emberi embriókig.

„Azért neveztük ezeket a modelleket blasztoidoknak, hogy megkülönböztessük őket a blasztocitáktól, a természetesen kialakuló embrióktól, de struktúrájuk megegyezik velük” – tette hozzá a francia tudós. 

Amerikai, ausztrál és német kutatók is érdeklődnek a blasztoidok iránt, és máris felvetődtek etikai kérdések. „Az ember által létrehozott élő tárgyak új kategóriájával beléptünk egyfajta szürke zónába” – nyilatkozta Hervé Chneiweiss, a francia állami egészségügyi és orvosi kutatóintézet (Inserm) etikai bizottságának elnöke. Rivron egyetért vele abban, hogy az ilyen típusú kutatásokhoz szükség van egy etikai keretre, és ezt meg is kapták az őssejtkutatók nemzetközi szövetségétől. Innentől kezdve egyértelmű, hogy az emberi blasztoidokat nem lehet élő emberi vagy állati méhbe beültetni. Ha azonban ezek működnek, el lehet kezdeni a beültetés modellezését  a blasztoidok és az emberi méhfalsejtek kombinációjával. Ezek a kísérletek azonban nemcsak a terméketlen problémájának megoldásához visznek közelebb, hanem további eredményeket érhetnek el a fogamzásgátlás terén is.

Gyakori eset, hogy a szülő nők, miután világra hozták gyermeküket, depresszióba esnek, amiből rendszerint nehezen lábalnak ki. Fanny Jacq francia pszichiáter segít megérteni a jelenséget a Huffington Post hasábjain.

Adrien Taquet francia egészségügyi államtitkár is tisztában volt ezzel a problémával, mivel az idén szeptemberben bejelentette: a jövőben rendszeres tanácsadásban részesülhetnek a nők a szülést követő ötödik hét után, mivel évente mintegy 100 ezer nő szülés utáni depresszióban. Egy felmérés szerint ezt a semmihez sem hasonlítható boldog eseményt a nők 30, a férfiak 18%-a szenvedi meg.

Az első tüneteket Fanny Jacq szerint az okozza, hogy a terhesség alatt megsokszorosodott progeszteron hormon a baba megszületése után néhány nappal hirtelen lecsökken. De ez még nem az a depresszió, ami a szülés után több hónappal alakul ki, csupán az, amit „baby blues”-nak neveznek. A következő stádium viszont a mai napig tabunak számít a fiatal pároknál. Az Opinion Way közvéleménykutatása szerint az érintettek 40% soha nem beszélt senkinek róla.

Ennek a komolyabb kedélybetegségnek leggyakoribb jellemzője a lelkesedés hiánya olyan dolgok iránt, amelyek kedvesek voltak az anyának a várandósság előtt: lehet ez egy séta, egy mozi, egy finom étel, vagy bármi. Az is fontos jel lehet, ha az anya, vagy az apa minden látható ok nélkül sírva fakad. És mivel a depresszió általában szorongással jár, jönnek az alvászavarok és a tartós fáradtság.

A szülés utáni depresszió másik jellemzője, hogy nem alakul ki igazán intim viszony az újszülöttel, hogy az anya, vagy az apa tehernek érzi a gyerekkel kapcsolatos teendőket. De ebből fakadhat ennek ellenzője is, és ez főleg az anyákra jellemző: nemcsak folyamatosan gondoskodik a babáról és védi, hanem még az is nehezére esik, hogy másnak a kezébe adja a kicsit. Ez a fajta kisajátítás a párkapcsolatra is súlyos következményekkel járhat. Mindkét viselkedés hibás, ráadásul bűntudatot is ébresztenek, mégis sok szülő mosollyal, a boldogság látszatával próbálja ezt eltitkolni.  

Éppen ezért, mondja Jacq doktornő, figyelni kell ezekre a jelekre, mert ha még idejében észleljük, kezelhetők lesznek komolyabbra fordulásuk előtt.