Számos csatornán keresztül áradnak a fogyasztók felé a kilóinkat apasztó csodadiéta-ajánlatok. Követőik azonban úgy tűnik, fogyatkoznak.

Ahhoz azonban maradnak még éppen elegen, hogy a szakemberek figyelmeztessenek: nem egészséges például rágógumit rágni éhségérzet ellen – írja a Huffington Post.

A hirdetők diabolizálják a normál csokoládét, helyette a biokekszet és a biocukrot ajánlják, amelyek ugyanannyi cukrot tartalmaznak. Óvnak a búzaliszttől és az élesztővel készült kenyértől, dicsérik a tapiókát és a mandulaliszttel készítetteket. Az ajánlottak sokkal drágábbak és nem igaz, hogy elvetettek feltétlenül ártanak.

Vannak, akik a házon kívüli étkezésnél nem azokat választják, amelyeket kedvelnek. Ha egyébként nincsenek egészségi problémáik, akkor étkezési zavart jelent, ha az étlapon azt választja, amiben a legkevesebb kalóriát talál, ha ízlik neki, ha nem.

Beteges dolog elutasítani minden házon kívüli étkezést azért, mert attól fél valaki, hogy nem talál a menüben „egészséges ételt.”

Vannak, akik aggódnak, ha olyan ételt kell enniük, ami nincs benne az étrendjükben. Aki ettől a gondolattól stresszes lesz, valóban belebetegedhet például egy hamburgerbe.

Van, aki pontosan ellenőrzi, hogy a fogyasztandó étel adagja megfelel-e a megszabottnak. A helyzet az, hogy nincs „ideális adag”. Személyenként, a személy egészsége, befogadó képessége állandóan változhat. A előírthoz való ragaszkodás azonban beteges.

Nem lehet az ételeket eleve stigmatizálni „jó” és „rossz” ételekre. A használt nyersanyagtól, elkészítésének körülményeitől és módjától, a fogyasztó ízlésétől, annak rugalmasságától és sok más szubjektív körülménytől is függ egy-egy étel minősítése.

Vannak, akikben bizonyos ételek bűntudatot ébresztenek, valamilyen hozzá kapcsolódó emléket idéznek fel. Erős elhatározással meg lehet szabadulni tőle, erőltetni fogyasztásukat azonban nem kell.

Van, aki azért sportol, hogy megérdemelje az ételt. Az étkezésnek és a sportnak nyilvánvalóan van kapcsolata egymással, pld. egy maraton előtti energiafeltöltés érdekében egy bőségesebb reggeli vagy egy előző esti bővebb vacsora belefér, de azért nem enni, mert „nem érdemeltük meg”, mert kihagytunk egy edzést, nem szabad.

Van, aki állandóan figyeli mások súlyának alakulását és megdicséri azt, aki fogyott. Az ilyen észrevételek illetlenek, mert a fogyásnak különféle okai lehetnek és nem biztos, hogy az érintett saját akaratából történt, másrészt túlságosan nagy fontosságot ad a testsúlynak.

Vannak, akik előre terveznek olyan napokat, amikor nagyon gazdag étkezést engednek meg maguknak. A probléma itt az, hogy utána hibásnak érzi magát, mondván, elárulta az addigi étkezési korlátozásokat.

A fenti problémák jól mutatják, hogy azzal nincsen semmi baj, ha valaki törődik az egészségével, de állandóan stresszelni az étkezés miatt sem mentálisan, sem érzelmileg, sem fizikailag nem tesz jót.

Egy amerikai cégimázs-konzulens felfigyelt egy nőre, aki egy pénzügyi társaság szóvivőjeként gyakran szerepelt a tv-ben. Megállapította, hogy rossz és túl erős a sminkje, előnytelen a sima, lófarokba fésült haja, amely himbálózott, amikor beszélt. Olyan benyomást keltett, hogy túl fiatal és tapasztalatlan, ami ebben a pozícióban nem előny – írja a Business Insider.

Mary Lou Andre, az Organization by Design alapítója-elnöke javasolta az illető hölgynek, hogy diszkrétebben sminkeljen, kurtítsa meg a haját, és változtasson beszédstílusán is. A pozitív változást a nézők is észrevették.

Manapság nemcsak a felkészültség számít, hanem a küllem is – mondják a szakemberek. Minél ápoltabb valaki, annál több esélye van megszerezni egy állást. A texasi állami egyetem kutatói több mint 400 olyan újságíró fotóit elemezte, akik a helyi televíziókban dolgoznak. A nők nagy részének hasonló a hajviselete, 98,5%-nak sima a haja, kétharmadé rövid vagy közepes hosszúságú és kb. a fele szőke. Ezt a trendet támasztja alá a Sauder School of Business is, amely szerint a szőkék dominálnak a vezető pozícióban lévő nők között. A férfiak között ez az arány mindössze 2%. Az utóbbi években, hogy a szakáll újra divatba jött, a férfi vezetők esetében bizalmat gerjeszt, viselője erősnek és magabiztosnak látszik.

Platón, a fejfájás kúrálására egy bizonyos növény levelét ajánlotta, amelyet egy varázsigével kell meginni. Aki jól mondja a varázsigét, az meggyógyul, nélküle azonban a levél nem hatásos.

Ma Platón varázsigéjét placebónak neveznénk. A placebók évezredek óta léteznek, és használatukat az orvostudomány a legelterjedtebben tanulmányozta. Fontosságuk ellenére az orvosok legalább is hivatalosan nem írhatnak fel placebót. Viták folynak arról, hogy van-e szükség klinikai kísérletére. A placebo tudománya mindenesetre annyira kifejlődött, hogy nem kellene, hogy előítéleteink legyenek vele szemben.

A  placebo kifejezés a Bibliának héberből latinra való téves fordításában jelent meg a 4.században Szent Jeromostól a 116.zsoltár 9.versében: „placebo Domino in regione vivorum” – vagyis „tetszeni fogok az Úrnak az élők birodalmában.” Történészek szerint azonban a héber eredetiben ez a mondat azt jelenti: „Az Úr jelenlétében járok az élők földjén.” Akkoriban szokás volt a halotti torra meghívni a távoli rokonokat is, akik az ingyen ételre meg is jelentek, „placebót” énekelve. E szokást Geoffrey Chaucer is megírta a Canterbury mesékben, ahol a Kereskedő meséjének egyik szereplőjét Placebónak hívják. Ebben a főszereplő Januarie egy öreg, gazdag, vak katona, akinek fiatal szeretője van, hogy formában tartsa magát. Feleségül is akarja venni a lányt, May-t, de előbb kikéri két barátjának, Placebónak és Justiniusnak a véleményét. Justinius óvatosságra inti Senecára hivatkozva, Placebo viszont biztatja Januariét a nászra, akit persze akkor csak meg hitvese, amikor akar. (Ez a történet szerepel Pasolini Canterbury mesék című filmjében is).

A 18. században a placebo kifejezés egy orvos neveként került be az irodalomba, aki egy hölgy ágyánál ülve gyógycseppeket ír fel betegének. A szerző Pierce doktor szerint Placebo külseje, finom modora nagyobb hatást gyakorolhat a gyengélkedőre, mint a cseppjei.

A placebókat egyébként ugyancsak a 18.században kezdték használni klinikai kísérletekhez a sarlatán kúrák visszaszorítása érdekében.

Az első időkben a placebókkal végzett kontroll a „Perkins-traktor” volt. Elisha Perkins amerikai orvos két fémrudat alkalmazott, amelyek szerinte kiűzték a testből a folyékony „elektromos” kórokozókat. 1796-ban kapta meg rájuk a szabadalmat, nagy népszerűségnek örvendtek, állítólag maga George Washington, az Egyesült Államok első elnöke is vásárolt belőlük. 1799-ben már Nagy-Britanniába is megérkeztek, és a már a római korban is gyógyvízeiről híres Bath-ban alkalmazták. De dr. John Haygarth tréfának gondolta és javasolta, hogy próbálják ki a hatásukat. Elkészíttetett hasonló rudakat, de fából, amelyek nem vezethettek elektromosságot. Ennek ellenére jó hatásuk volt, mert a páciensek bíztak bennük.

A 20.század közepén Henry Knowles Beecher amerikai katonaorvos a II.világháborúban az olasz fronton megdöbbentő dolgot tapasztalt. Operálnia kellett ,de elfogyott a morfiumja, így az ápolónő sós vizet injekciózott a betegbe. A megműtött katona pedig nem érzett fájdalmat. A háború után Beecher elemezte azokat a tanulmányokat, amelyeket a placebo klinikai alkalmazásáról készítettek. Kiderült, hogy a páciensek tüneteinek 35%-a csökkent általuk. 1955-ben saját tapasztalatait is megírta egy híressé vált cikkben, a The Powerful Placebóban.

Az 1990-es években néhány kutató kételkedni kezdett Beecher értékelésében, olyan alapon, hogy azok, akik a placebo bevételétől gyógyulni kezdtek, valószínűleg anélkül is meggyógyultak volna. Hogy ellenőrizzék ezt a hatást, két dán orvos, Asbjörn Hróbjartsson és Peter Götzsche szembesítették a placebóval kezelteket olyanokkal, akik semmilyen kúrában nem részesültek. Három csoportot létesítettek: az egyik aktív kezelést kapott, a másik placebót, a harmadik semmit és arra az eredményre jutottak, hogy a placebónak csak minimális hatása van és ez főleg a fájdalom csökkenésében nyilvánul meg.

Bruce Moseley amerikai sebész 180 olyan pácienst vizsgált meg, akiknek térdfájdalmait a legjobb gyógyszerek sem enyhítették. Két csoporttal kísérletezett: az egyik tagjain valódi artoszkópiát hajtott végre, a másikén placebót. Ez utóbbiak érzéstelenítést kaptak és egy kis vágást a térdükön, de valódi műtétre nem került sor, miközben az orvosok és nővérek elhitették az ellenkezőjét, az operáció részletes taglalásával. Az álműtétek a kísérleteknek legalább a felénél ugyanolyan „eredményesek” voltak, mint a valóságosak.

A placebo akkor is működhet, ha a beteg tudja, hogy nem valódi a kúra. Két baltimore-i orvos, Lee Park és Uno Covi ilyen, úgynevezett „open label” placebót adtak 15 idegbetegnek, meg is mondták nekik, hogy igazából csak cukorkákat kaptak, mégis voltak közöttük olyanok, akik jobban lettek. Ez utóbbiak azt hitték, hogy az orvosok becsapták őket, mert mégis igazi gyógyszert kaptak. Azóta több szakértő is megerősítette, hogy az open label placebo működhet, ha az orvos és a beteg között megfelelő a bizalmi kapcsolat.

A Huffington Post brit kiadása 76-90 éves embereket kérdezett a hosszú párkapcsolat titkairól. Köztük olyan párokét, akik túlélték a 2.világháborút, most a covid járvány fenyegeti őket és választja szét a látogatási korlátozásokkal egy idősotthonban.

Íme néhány példa a titkokra.

„Soha nem szabad félni a bocsánatkéréstől”

George és Olive Ford 1955 júliusában házasodtak össze. George 95, Olive 92 éves. Nemrég ünnepelték 65. házassági évfordulójukat. Egy barátuknál találkoztak Dublinban 1952-ben. Nem vették észre az idő múlását és lekésték az utolsó buszt, és George hazakísérte Olive-ot.

„Tudtam, hogy ez a találkozás különleges, ezért megkérdeztem tőle, eljönne-e velem másnap táncolni. Így kezdődött” – mesélte George.  Azóta sok boldog napot éltek, 3 gyermekük, 8 unokájuk és 3 dédunokájuk van. Olive szerint a boldogság kulcsa a jó kommunikáció. „Mindent meg kell osztani a másikkal, a jót és a rosszat is. És soha nem szabad haragban elaludni. Ez nem szolgál semmire és sokszor butaságok miatt van.

„Teljesen egyetértek” – szól közbe George – nem kell félni a bocsánatkéréstől, ha igazunk van, ha nem. És ha a másik bocsánatot kér, legyünk annyira elegánsak, hogy elfogadjuk és zárjuk le a problémát”

George azt javasolja a fiataloknak, hogy osszák meg érzéseiket, ez növeli a bizalmat. „Jó alapokkal túl lehet jutni a nehéz pillanatokon és élvezni lehet a jókat.”

Olive szerint a szilárd kapcsolat három pillérre támaszkodik: a szeretetre, a lojalitásra és a tiszteletre. Mindenkinek joga van a saját véleményére, nem kényszer mindig egyetérteni. De fontos mindig tiszteletben tartani a másik véleményét, még ha nem is egyezik a sajátunkkal.

„Adni egy kicsit, elvenni egy kicsit”

Arthur Freeland 90 éves, felesége, Mary, 91. Egymással szemben laktak Claygate-ben, Surrey grófságban. 16 éve korukban kezdtek el együtt járni. 1950-ben házasodtak össze és a mézesheteket egy lakókocsiban töltötték. 2019-ben költöztek egy nyugdíjas házba.

Amikor Mary-től megkérdezték, mi a hosszú együttélésük titka, nevetve mondta: „Azt csak az Isten tudja”. Arthur ezt Mary jó döntésének tudja be. Az, hogy mindkettejüknek keményen kellett dolgozniuk, hogy fenn tudják tartani a családot, a gyerekeket, szintén hozzájárult a boldogságukhoz. Tanácsuk a fiataloknak: kössenek kompromisszumokat kis adagokban. Mary pedig azt ajánlja nekik, hogy még a gyerekek születése előtt házasodjanak össze.

„Tartsák tiszteletben a különbözőségeket”

Finola Brophy 68, Liz Larmour 72 éves. A két nő 1989-ben ismerkedett össze, közös érdeklődésük, a zene, az oktatás, a politika, a jogegyenlőségért vívott harc hozta őket össze.

Mindketten tanárok voltak, Finola általános, Liz pedig egy drámaművészeti iskolában. Miután Liz meghívta otthonába Finolát, egymásba szerettek. 30 év után azt állítják, hogy most is ugyanolyan mélyen szeretik egymást. 2006-ban kötöttek házasságot, és sok viszontagság után családjaik is elfogadták választásukat.  Finola szerint kapcsolatuk titka a kölcsönös tisztelet és köztük működő alkímia. „Tiszteljétek a különbözőséget és adjátok meg a másiknak a kiteljesedéshez szükséges teret.”

„Ne legyünk haragtartók’”

Kathleen 88, Michael Burke 89 éves. 63 éves házasok. Mézesheteiket a Wight-szigeten töltötték. 3 gyermekük, 8 unokájuk és 10 dédunokájuk van. Jelenleg Bristolban élnek egy idősotthonban. Kathleen-nek ápolásra van szüksége, és Michael úgy döntött: odaköltöznek, hogy együtt maradhassanak.

A boldog házasság titka mindkettőjük szerint az, hogy a társak ne legyenek haragtartók. A fiatalok pároknak azt tanácsolják, hogy találjanak időt mindenre, ami fontos számukra.

„Ne felejtsünk el szórakozni!”

Ivor 87, Margaret 84 éves. Teniszpályán találkoztak 1972-ben. 1973-ban házasodtak össze, hat gyermeket neveltek fel, mindketten kettőt hoztak előző kapcsolatukból, és született két közös is. ma már 12 unokájuk van. 45 évig éltek együtt. Margaret tavaly költözött át egy idősotthonba, a látogatási tilalmak arra késztették Ivort, hogy ő is ott éljen. Most újra elválaszthatatlanok.

„Legyenek mindig a másik mellett, gondoskodjanak róla, bármi is történjen – mondja Ivor – Fontos az is, hogy legyenek közös érdeklődési pontok. Nem kell, hogy mindent együtt csináljanak, de ha megosztják a szabadidőt, vagy hobbikat, közel maradhatnak egymáshoz. Szórakozzanak, nevettessék meg egymást”

„Ne hagyjanak ki bizonyos szakaszokat”

Roy Hammond 84 éves, felesége, Avis 86. 1958-ban találkoztak egy irodában, ahol együtt dolgoztak. 60 éve házasok, egy nyugdíjas házban élnek Barchesterben. Roy 2018-ban költözött oda, Avis egy évvel később. Közös titkuk, mondják, „egyszerűen a barátság”.

A fiataloknak azt tanácsolják, hogy éljék meg együtt életük minden szakaszát, a hódítást, az első randevúkat és csak akkor költözzenek össze vagy házasodjanak, amikor már biztosak magukban.

„Ne adják fel túl könnyen”!

Beryl Greasley 95, férje, Tony 97 éves, a Leicestershire-i Blaby-ben, egy pubbal találkoztak, 1949-ben házasodtak össze. Ma ők is egy idősotthonban élnek. Kapcsolatuk titka, hogy mindig a családnak volt elsőbbsége számukra.  Tanácsuk a fiataloknak: ne adják fel túl könnyen, ha nehézségeik támadnak, együtt képesek felülkerekedni a nehézségeken. A mai kihívásokra való tekintettel ez utóbbi tanács különösen megszívlelendő – vonja le a következtetést a Huffington Post.

A Business Insider szakemberek bevonásával közel két tucat olyan dologra hívja fel a figyelmet, amelyek segítik a boldogulást, ezért nem árt, hogy ha a korai felnőttkorban megtanuljuk őket.

1.Belátni a tévedést. Halasszuk el az azonnali érzelmi választ, gondolkodjunk, hogy ne az egónk, hanem az agyunk döntsön.

2.Őszintén elnézést kérni. Ez magába foglalja, hogy gyorsan kell történnie, személyesen, magyarázattal, hogy miért történt a hiba és hogy a jövőben nem fordul elő.

3.Okosan beosztani az időt. Ebben a legfontosabb feltétel, hogy egyszerre csak egy feladatot végezzünk. A multitasking kontraproduktív. Sok energia megy el az egyikről a másikra való alkalmazkodással. Tanácsos a munkaidő korlátozása is. A kezdeti produktivitás, ahogyan azt már Henry Ford is felfedezte, csökken heti 40 óra után.

4.Tisztelettel nemet mondani, ha nem rendkívül fontos dologról van szó, hacsak nincsen feltétlenül szükség segítségre.

5.Empátiát érezni mások iránt. Ez alapvető része az emberi kapcsolatoknak. Meg kell próbálni a másik ember szemszögéből látni a dolgokat. A pszichológusok szerint aki erre képtelen, az gyakran önimádó.

6.Testnyelven kommunikálni. Van, amikor a testbeszéd mindent el tud mondani valakiről, még mielőtt megszólalna. Ezt ki lehet fejezni azzal, hogy nem szakítjuk félbe partnerünket, vagy azzal, hogy ránézünk azután is, hogy befejezte mondandóját. Arckifejezéssel azt is tudta adhatjuk, hogy mi a véleményünk arról, amit elmondott. Mi is olvashatunk a partner viselkedéséből, például ha mosolyog, de a szeme körül nem keletkeznek ráncok, valószínűleg nem őszinte a mosolya.

7.Törekedjünk barátot szerezni környezetünkben. Ez igényel némi ügyességet. A pszichológusok szerint könnyebben lehet barátságot kötni, ha az ember bizalmas dolgokat mond el magáról. A partner ezt méltányolja és az esetek többségében viszonozza is. Az a taktika is hatásos, ha egyszerűen csak több időt töltünk az illetővel.

8.Tanuljunk meg kis javításokat elvégezni a ruhánkon, pld. gombot felvarrni. Pénzt takarítunk meg és nem kerülünk kényelmetlen helyzetbe, ha mindig van nálunk egy varrótű.

9.Tanuljunk meg legalább egy idegen nyelvet. Megtanulunk másképpen gondolkodni és megismerünk egy addig ismeretlen országot. Egyes tanulmányok szerint a kétnyelvűség javítja a kognitív képességeket.

10.Kezeljük szigorúan a pénzügyeket. Ügyeljünk a bevételek és kiadások egyensúlyára, képezzünk tartalékot váratlan eseményekre.

11.Tanuljunk meg egyedül is eltölteni a napot, például olyan programokkal, amelyek csak nekünk tetszenek. Ez lehet egy múzeum, egy koncert, egy klubfoglalkozás.

12.Nyilvánosság előtt beszélni. Vannak különböző taktikák, amelyekkel a hallgatóság figyelmét le lehet kötni és a saját izgatottságot levezetni.

13.Alkudni. Itt aranyszabály, hogy nagyobb összeggel kell kezdeni, mint amekkorát elérni akarunk, például a fizetésben.

14.Elkészíteni néhány alapvető ételt.

15.Beszélgetni.

16.Segítséget kérni. Ebben nincsen semmi szégyellnivaló. Akitől segítséget kérünk, még megtisztelve is érzi esetleg magát, hogy kompetensnek tartjuk az adott probléma megoldásában.

17.Randevúra hívni valakit. Ez személyiségfüggő, típusmondatok nincsenek. A férfiak általában nyílt kérdéssel teszik, a nők inkább közvetettel.

18.Illő öltözetben megjelenni a munkahelyen. Nem a külső a legfontosabb, de köztudott, hogy annak alapján is véleményt formálnak az emberről. Egy felmérés szerint a szín is fontos, a kék és a fekete leginkább bizalomgerjesztő, a skála másik végén a narancsszín áll.

19.Időben felkelni. Nem javasolt, hogy üssük le az órát és aludjunk tovább, mert a krónikus elkésőket sehol nem szeretik.

20.Erélyesen kezet fogni. Egy felmérés szerint az emberek 70%-a nem biztos abban, hogy elég határozott-e a kézfogása. A gyenge kézfogást bizonytalanságnak ítélhetik munkahelyi és más kapcsolatokban egyaránt.

21.Egy rövid, frissítő szunyókálás megengedhető napközben is, ha fáradtnak érezzük magunkat. Arra azonban vigyázni kell, hogy utána lassan vegyük fel a függőleges pózt, különben sokáig kábák maradunk.