Vannak emberek, akik minden kérésre igent mondanak, akkor is, ha ezek kellemetlenek számára, vagy éppen mással vannak elfoglalva és a kérés nem is életbevágóan fontos. Mindenkinek örömet akarnak szerezni.

Scott Rower pszichológus szerint ez a törekvés a gyerekkorból származhat olyanoknál, akik diszfunkcionális közegben éltek, amelyben traumákat, agressziókat szenvedtek el.

Többségük nem méri fel, hogy ez egy megszűnt helyzetet tükröz, és már nincs erre szükségük erre a megfelelési stratégiára. Úgy fogják fel, hogy a természetükhöz tartozik.

A túlzott kötelezettség végül stresszt, depressziót, bűntudatot okoz – írja a Huffington Post, amely szakemberek tanácsait idézi, hogyan lehet ettől a rossz szokástól megszabadulni.

Mielőtt igent mondunk egy kérésre, kérdezzük meg magunktól, hogy miért csináljuk, mi motiválja és hogy valóban akarjuk-e és van-e hozzá elegendő energiánk.

Nem azért mond-e igent, mert fél visszautasítani, vagy arra gondol, hogy majd ő is megkérheti az illetőt valamire? Sokszor nem is azért mondanak igent, mert a kérés egy főnöktől, egy rokontól, agy baráttól érkezik, hanem attól fél, hogy önzőnek találják.

A nemet mondásra kis dolgokon kell edzeni. Rower szerint ez olyan, mint egy izomfejlesztő gyakorlat, minél többet csinálja az ember, annál könnyebben megy és egy idő után rájön, hogy nagyon ritkák az elutasítás miatti szörnyű reakciók.

Gondoljuk át, hogy kik azok, akik valóban sokat várnak tőlünk anélkül, hogy bármit is adnának cserébe. Gondoljuk át, hogy melyek a mi prioritásaink, és kik azok, akik visszaélnek a mi jóindulatunkkal, nagylelkűségünkkel. Nem vagyunk kötelesek egy kérésre azonnal válaszolni. Jogunk van a kéréssel kapcsolatban több kérdést is feltenni, és feltételeket szabni.

Még mindig nem sikerült legyőzni a nőknek hátrányos helyzetüket az üzleti életben – állapította meg az YPO, a fiatal vállalkozók szervezete, a Financial Times és az ENSZ nőkkel foglalkozó tanácsa.

30 ezer YPO-tag vett részt a felmérésben 106 országból és 57%-nak az volt a véleménye, hogy szervezetük összetettebb, mint 5 évvel ezelőtt, nőtt a nők aránya. Ennek ellenére a Hendrick and Struggles iroda tanulmánya azt mutatta ki, hogy a világban jelenleg csak 5% a női vállalati vezetők hányada. Az arány alig jobb az Egyesült Államokban, ahol 500 vizsgált nagyvállalatnál csak 6%-ban nő az első ember. Közben minden második női vezetőnek meg kell küzdenie az előítéletekkel és a tanulmányaik befejezése után két évvel később jutnak a csúcsra, mint férfi kollégáik.

A tanulmány javasolja kurzusok szervezését az előítéletekkel szemben, és nem utolsósorban a férfiakéval egyenlő bérezést.

Franciaországban a parlament előkészített egy törvényjavaslatot, amely felszólítja az 1000 főnél többet foglalkoztató cégeket: 2027-ig a vezetők legalább 35%-a nő legyen, és 2036-ig ez az arány növekedjenek 40%-ra – írja a francia Huffington Post.

A szülők egyik legfontosabb feladata jó modorra tanítani a gyerekeket. Ebben benne van a nyilvános helyen való magatartás, és mindenek előtt az emberek kezelése.

A jó modor bizonyos fokig szubjektív, nincsenek pontosan meghatározott szabályok. A szülőknek arra kell koncentrálniuk, hogy a gyerek úgy tudjon viselkedni, hogy ne sértsen meg senkit.

Meg kell neki magyarázni, hogy ha például fixírozza a számára furcsa embert, az sértő. De az sem jó, ha a szülő eltávolítja a közelükből a gyereket. Erre utal Becky Kekula, az amerikai Disability Equality Index igazgatónője, aki a nanizmus egyik formájában szenved, és sok rossz percet okozott neki, hogy a szülők megtiltották a gyerekeknek, hogy nézzék, vagy hogy beszéljenek vele.”A hosszú bámulástól szinte fenyegetettnek érzem magam. Az nem zavar, ha kérdeznek, a gyerekek kíváncsiak.”

Jennifer Laszlo Mizrahi, az amerikai RespectAbility szervezet elnöknője így nyilatkozott a Huffington Postnak:

„Magyarázzák meg a szülők a gyerekeiknek, hogy joguk van nézni, kérdezni. A dolgok megértésének legjobb módja a kérdezés, de azt i meg kell mondani nekik, hogy a kérdezettnek joga van nem válaszolni. Fontos elmagyarázni, de ne az érintett előtt tegyék.”

Franciaországban az enfantdifferent,org honlap pedagógiai segítséget ad a szülőnek ahhoz, hogyan foglalkozzon a gyerekkel ebben a témában. Iskolai kurzusok is indulnak a „mások” jobb gyermeki megértésére és elfogadására.

Sokan hiszik, hogy egész életre választanak maguknak társat, de az emberek idővel változnak és a remény nem teljesül.

Kutatások bizonyították, hogy a házasság legboldogabb ideje 20 év együttélés után következik be  - írja a Business Insider.

A pennsylvaniai állami egyetem és a Brigham Young University kutatóinak a Social Networks and the Life-ban megjelent tanulmánya 2034 házasságot vizsgált. Arra voltak kíváncsiak, hogy az évek múlásával hogyan változott a közös élettel való elégedettségük. Az derült ki, hogy 20 év együttélés után a mézeshetekhez viszonyítva is több időt töltenek együtt és jobban tisztelik egymást.

Az odáig vezető út nem könnyű, közben vannak időszakok, amelyekben hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak, de ezek 20 év után eltűnnek.

Más kutatások pedig azt mutatják, hogy a párok a legboldogabb szexuális életüket 15 év után élik meg. A The Journal of Sex Research-ben megjelent tanulmányban azonban azt állítják, hogy a nők a házasság 6. és 10. éve között a leghajlamosabbak megcsalni férjüket.

A francia kormány évekig tiltotta, hogy a dolgozók a munkaasztaluknál étkezzenek. A munkaügyi miniszter azonban a járvány megjelenésekor ezt a rendeletet megszüntette.

A rendelkezés azonban, úgy tűnik, csak formailag  kedvező, mert az otthon dolgozók többnyire nem használják ki és a lakás erre alkalmas helyén táplálkoznak.

Tartalmától függetlenül ez jó hatással van, mert az ember az íróasztalánál általában úgy eszik, hogy nem is figyel arra, hogy mit és mennyit – írja a Huffington Post. Otthon viszont távolabb a munkától, mindkettőre nagyobb gondot fordíthat.

A nyugodt étkezés, távol a számítógép kék fényétől, csökkenti a stresszhatást is, ezért a munka produktivitását is javítja.

A szakértők azok számára, akik otthon dolgoznak, ismételten azt javasolják, hogy egy, de legalább fél órát szenteljenek az étkezésnek, és ha a körülmények megengedik, üljenek le egy kicsit egy padra egy közeli parkban.

A témában megszólaltatott dietetikus attól óvja az embereket, hogy otthoni munka esetén ne szaladgáljanak a hűtőszekrényhez, hol ezt, hol azt csipegetve. Sőt, azt tanácsolja, hogy az ínyenc falatokat úgy helyezzék el, hogy ne lehessen könnyen hozzájuk férni.

Végül is az derül ki, hogy a lényeg: lehessen kulturáltan, sietség nélkül étkezni, a helyszín valójában másodlagos kérdés.

A pénzügyek megzavarhatják a legharmonikusabb kapcsolatot is. Erre hívja fel a figyelmet a Business Insider, hogy kiszűrhessék a nyolc legnagyobb hibalehetőséget.

1.Nagyobb beruházásokat igénylő célokban arra kell törekedniük, hogy egyetértésre jussanak.

2.A pénzügyeket mindig közösen kell ellenőrizni. Soha nem lehet felelős csak az egyik, mert ez tönkreteheti a házasságot.

3.Nem szabad kerülni a pénzügyekről szóló témát, akkor sem és főleg akkor nem, ha valami nézeteltérés van benne. A hallgatás csak elmélyíti a problémát.

4.Törődni kell a távolinak tartott problémák rendezésével. Ilyen a biztosítás, a végrendelet. Ha gyerekek vannak, fontos a gyám megnevezése is. A szakértők szerint a 30-40 évesek legnagyobb hibája, hogy nem foglalkoznak az életbiztosításukkal, és többnyire csak kis összeget fordítanak rá.

5.Nem célszerű elkezdeni minden rendelkezésre álló pénzösszegért vásárolni, például egy nagy házat csak azért, mert az illető megengedheti magának. Később jönnek rá, hogy ebből az összegből például tanulhattak, utazhattak volna..

6.A pénzügyi múltat nem szabad a másik fél elől elrejteni. Fontos tudnia a másik félnek, hogy kispénzű családban nevelkedett-e, pénzügyileg becsapták-e őket, jelentett-e náluk valaha problémát a pénz? Ezeknek ismeretében jobban megérthetik egymás magatartását.

7.A párok ne hallgassák el egymás elől elkövetett hibáikat, bármilyen kicsik is voltak azok, mert ha enélkül derül ki, bizalmatlanságot kelt a másik félben.

8.Ne rejtsünk el semmilyen kellemetlen pénzügyünket, például azt, ha hitelünk, tartozásunk van, inkább a közös megoldás felé haladjunk, ha egyedül nem megy.